Az ortodox egyházszervezet

Az ortodox egyházban nincs olyan erőteljes központi irányítás, mint például a katolikus egyházban. A szerzetesség sem oszlik számos ágra, hanem csak egy típus terjedt el.

A világi papság

Az ortodox egyház egyenrangú és önálló, egymástól független helyi egyházakból áll, és ebből adódóan a katolikus egyháztól eltérően gyakorlatilag mindennemű központi irányítás nélkül működik. Minden helyi egyház élén egy-egy rangidős főpap áll, aki a saját tartományában törvénykezési joggal rendelkezik. Ha az egész egyházat érintő kérdésben kell dönteni, akkor az az egyetemes zsinat joga, ennek - a katolikus zsinathoz hasonlóan - tagja az összes püspök.
A püspökök között csak tiszteletbeli sorrend van, így a primus inter pares (első az egyenlők közt) elv érvényesül. A tiszteletbeli sorrendre azonban különböző címek is utalnak: az arciepiszkoposz (főpüspök), a metropolita (a fővárosi püspök, kinek vezetése alá több püspökség tartozik), akit idővel patriárkának neveztek.
A püspököket, vagyis az episzkoposzokat illeti meg az adott közösségben a tanítás és vezetés tisztsége. A püspökök felügyelhetnek egy-egy egyházmegyét, akár nagyobb egyháztartományt - ebben az esetben metropolitának nevezik - vagy egy egész nemzeti egyházat - ilyenkor jogosult a pátriárka cím viselésére.
Az ortodox egyházi tartományok legfőbb püspöke tehát a pátriárka, neve görög eredetű és ősatyát jelent. Az ortodoxok felfogása szerint a konstantinápolyi pátriárka egyenrangú volt a római pápával, és mint a legrégebbi pátriarkátus feje, az összes ortodox egyházban elsőbbséget élvezett. Ez az elsőség azonban különbözik a római katolikusok felfogásától, hiszen a pápával ellentétben a pátriárka csak első az egyenlők között. Az ortodox egyház első és legtekintélyesebb vezetője ma a moszkvai pátriárka.
Az ortodox egyházban püspököt több püspök, papot és diakónust pedig egy püspök szentelhet fel.
Az ortodox hierarchiában a második lépcsőfok a presbiteré (protoierejé), vagyis azé a papé, aki az istentiszteletet végzi. Rangban őt követi a diakónus, aki a pap mellett segédkezik, istentiszteletet önállóan nem végezhet. (A diakónus, a hierarchia 3. szintje mellett létezik még a hüpodiakónus (aldiakónus), a felolvasó és az énekes tisztsége is.)
Az ortodox felfogás - a katolikustól eltérően - nem minden papnak írja elő kötelezően a cölibátust, a nőtlenséget. Ennek az egyháznak a papjai - a püspökök és persze a szerzetesek kivételével - élhetnek házasságban.