A lutheránus és a kálvini egyházszervezet

A reformációs irányzatok közül a lutheránus és kálvini egyházszervezet felépítését és működését vesszük vizsgálat alá. A világi jelleg ezekben az egyházakban nagyobb szerepet játszik, mint az eddig vizsgáltakban.

A lutheránus egyházszervezet

A katolikusokétól eltérő nézetek és szemlélet alapján, Luther elvei szerint épült ki az ún. evangélikus egyház a 16. század folyamán. Miután a katolikus egyháztól eltérően birtokai, tizedjövedelme nem volt, a hívek juttatásaiból tartotta fenn magát. Magának az egyházszervezetnek a katolikusokéhoz hasonló egységesítése, hierarchikus rendjének kialakítása nem volt cél (sőt!!!), ezért országonként és időszakonként változott a felépítése. Általában az egyes egyházkerületeket a lelkészekből és világiakból álló tanács, a konzisztórium irányítja. A konzisztórium tagjait, a presbitereket vagy a fejedelem, illetve földesúr jelölte ki, illetve bizonyos egyházi és világi tisztségek viselői automatikusan, címükből, feladatukból adódóan váltak tagjaivá. A konzisztórium vezetője többnyire maga a fejedelem illetve földesúr volt. Az egész egyházat érintő kérdésekről nem egy konkrét vezető, hanem zsinat dönt. Az evangélikus lelkészek nősülhetnek, ugyanúgy két szín alatt áldoznak, mint híveik. Ezzel is kifejezték, hogy a lelkészek - ellentétben a katolikus papsággal - nem állnak közelebb Istenhez, mint a világiak, csak épp a lelkészség a foglalkozásuk. A papságot magát nem tekintik szentségnek.