Agrárforradalom a középkorban

Az ezredfordulón Európa gyökeres változásokat élt meg: a mezőgazdaság felfokozott teljesítménye demográfiai robbanást idézett elő, s mindez együtt járt egy új korszak kiformálódásával. Miért és hogyan következhetett ez be? Előfordulhat máskor is?

A nyomáskényszer új távlatokat nyit

Amikor az első ezredforduló elérkezett, az emberek zaklatott lelki állapotban várták a megjövendölt világvégét, a végítéletet. 1032-33, Krisztus halálának 1000. évfordulója, valóban rettegést hozott az európai területekre: 1032-ben éhínség pusztított, a krónikák kannibalizmusról, a holttestek felfalásáról meséltek.
Az ezredforduló mezőgazdasága valóban nem volt még képes olyan mennyiségű többlettermény előállítására, ami tartalékok képzését tette volna lehetővé. A rossz hatékonyságú, gyenge szerszámokkal olyan gyenge termésátlagokat értek el, amik a szükségleteket is alig fedezték, így az éhezés, az alultápláltság általános jelenségnek számított. A kevés és gyenge minőségű, nem tápláló élelmiszereken tengődő emberek legyengült szervezetét a betegségek, a járványok könnyen elemésztették.
A zárt, falusi társadalom az önellátásra rendezkedett be. A faluközösségekben élők részben a földesúr saját kezelésű birtokát (más néven: allódium, prédium, majorság) művelték meg robotban, részben pedig "örök használatra" kapott földjeiket. Ezen telkek használata fejében terményjáradékkal tartoztak a föld tulajdonosának. A faluközösséghez tartozhattak olyan földek is, amelyeket egyre kisebb számban szabad parasztok, illetve egyre nagyobb számban föld nélküli szolgacsaládok műveltek meg.
A lehetőség a fejlesztésre, a jobb eredményekre azonban már jóval korábban adott volt. Az új, hatékonyabb módszer, a nyomáskényszer már a 8. században ismert volt a cisztercita kolostorok gazdaságaiban, de a társadalom szélesebb rétegei csak a 11. század végére ismerték meg ennek előnyeit. (Európa keleti felén még később, a hospesek közvetítő tevékenységének köszönhetően, a 13-14. századtól terjedt el.)
A nyomáskényszer lényege, hogy a faluközösség, a birtok földjeit először kettő (négy, hat stb.) majd három (hat, kilenc stb.) nagy egységre osztják, és ezeken a közösség által meghatározott növényt kell termeszteni minden parcellán. Vagyis a paraszti telkek nem egy tagban lesznek, hanem egy rész az egyik egységben, egy-egy a másodikban és a harmadikban is található. A kétnyomásos gazdálkodás az őszi és a tavaszi gabona külön-külön termesztését teszi lehetővé, vagyis ha az időjárás okán az egyik vetés rosszul sikerült, még bízni lehetett a másfajta fejlődési tulajdonságokkal bíró másik vetésben. A háromnyomásos technológia még fejlettebb, hiszen az őszi és a tavaszi mellett a legeltetésre is alkalmas ugar lett a harmadik egység. A nyomásrendszerben vált lehetővé egyébként az igavonó állatok számára a takarmány (pl. zab) termesztése is.