Az iszlám vallás

Írásomban az iszlám teológiai, dogmatikai alapjait és azok fejlődését, alakulását, az iszlámban mindig is meglevő nézetkülönbségeket és az ezekből kifejlődő irányzatokat, iskolákat, szektákat mutatom be Mohamed korától a XV. sz-ig. Kutass tovább!

"1. Allah, a könyörületes és az irgalmas nevében
2. Dicsőség Allahnak, a teremtmények Urának,
3. könyörületesnek és az irgalmasnak,
4. aki az Ítélet Napját uralja!
5. Néked szolgálunk és hozzád fordulunk segítségért,
6. Vezess minket az egyenes úton.
7. Azoknak az útján, akik iránt kegyesnek mutatkoztál,
s ne azokén, akiket haragvásod sújt
sem a tévelygőkén."
/ 1.szúra, ford. Simon Róbert /
"Ha valaki Mohamedet imádja, Mohamed meghalt.
Ám ha Istent imádja, Mohamed él és nem fog meghalni."
/ Abu Bakr, In.Eliade III. (1996), 67 /

Az iszlám általános bemutatása

Az iszlám odaadást jelent, "... az emberek Allahhal szemben ... függési viszonyban vannak, Ő teremtette őket. Az embernek Allahhoz való helyes viszonya a feltétlen önátadás, az előtte való meghajlás, az önmaga alárendelése Allah akaratának: ez az iszlám" /Varga II. (1932), 440/. Az előzőekből két fontos jellemzője világlik meg az iszlámnak: Allah az egyetlen Isten, hisz az igazi feltétlen odaadás, függés csak egy transzcendens hatalommal szemben nyilvánulhat meg. Ez a hatalom korlátlan és oszthatatlan /Goldziher (1981), 787/. Ezért az iszlámban a legnagyobb bűn a sirk (társítás), amikor valaki megkérdőjelezi Isten hatalmának monoteista jellegét. A másik a szabad akarat elvének teljes tagadása, legalábbis kezdetekben. A szabad akaratot Szent Ágoston (354-430) fogalmazta meg, azt próbálta vele megmagyarázni, hogy ha Isten mindenható és feltétlenül igazságos, akkor miért van az, hogy az emberek nyomorognak vagy akár a pokolra is juthatnak. Ágoston szerint Isten megteremtette az embert, ha akarná, befolyásolhatná és irányíthatná mindennapjainkat, de ezt ő minden ember szabad akaratára bízta, ami nem tévedhetetlen, és ez az oka nyomorúságának. /Ez a kis kitérő a későbbiekben nyer igazi jelentőséget./ Tehát az iszlámban nincs szabad akarat, legalábbis Mohamed még nem hirdeti. Az Isten mindenhatóságáról számol be, aki azonban jószándékú, türelmes, s mindenkinek megbocsát, aki megérdemli: "Messze terjed az ő trónusa az ég és a föld felett és nem terhes neki magatartásunk"/ 2.szúra, 256. vers In: Glasenapp (1987), 394/.
Ez a türelmesség kiterjed más monoteista vallás hívőire is (zsidókra, keresztényekre), hisz Mohamed meg volt róla győződve, hogy azok is Allahot imádják, csak elkorcsosultak hitükben /ld. Ábrahám vallásfogalma/. Az iszlám türelmes irányukban, feltéve ha azok megfizetik a dzsirját (fejadót), melynek fejében a nem muzulmánok is védelemben részesülnek, és szabadon gyakorolhatják vallásukat. Az iszlám térítő vallás ugyan, de nem olyan erőszakosan, mint a kereszténység. "Nincs kényszer a hitben" /2.szúra, 257.vers/. A türelmesség nemcsak a máshitűekre terjed ki, hanem a sohasem egységes szemléletű iszlámon belüli nézetkülönbségekre is. Az iszlámban - feltéve, hogy a sikr bűnét nem követi el - sok mindent vallhat valaki anélkül, hogy nézetei miatt veszélyben forogna élete. Az inkviziciószerűség, a mihna csak igen rövid időre jelent meg a IX. században /Glasenapp (1987), 392/. Ezért is alakulhatott ki annyi iskola, irányzat, és működhetett szabadon egymás mellett szerte a birodalomban. Ennek a türelmességnek alapja az idzsma, az iszlám központi fogalma. Az idzsma egy konszenzus, ami az iszlám egészére kiterjed, "... nem annyira az a döntő az iszlám vallási jelenségének helyes megítélése során, hogy mit mond a Korán és a hagyomány, hanem hogy ezek kijelentéseit és értelmét a közösség hogyan értelmezi" / Goldziher (1981), 804/.

Azaz olyan tétel, amelyet a tudósok vagy a széles közvélemény egyaránt elfogad.
A más vallásokkal szembeni türelemnek látszólag ellentmond a dzsihád, mely kezdetben valóban térítő, illetve a meg nem térőket elpusztító szándékkal indult, amikor az Arab-félszigetet és ezzel az arabságot egyesítette, azonban később inkább zsákmányszerző és hódító jelleget öltött. Ettől kezdve nem cél "az igaz hitre" való áttérítés, mivel így az állam elesne "a hitetlenekre" kirótt fejadótól.
Fontos szerepet tölt be az iszlámban a jámborság és a "felebaráti szeretet" (takva al kalub: a szív jámborsága, kalb szalím: tökéletes szív, ihlász: a szív zavartalan tisztasága) /Goldziher (1912), 20-21/. "A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, ... , s aki javait - bármily kedvesek is azok néki - odaadja rokonaiknak, az árváknak, a szegényeknek, az útonjáróknak, a koldusoknak, ... " /2.szúra, 177.vers/.
Az iszlám eschatalogikus jellegű, tehát a kinyilatkoztatott Szent Könyv, a Korán nem az evilági életet mutatja be kimerítően, hanem a Végítéletet, az Utolsó Nap eljövetelét hírdeti, ez fő problematikája. "Az, akinek az írása a jobbjába adatik, annak könnyű lesz számvetése... Akinek azonban az írás a háta mögé adatik, az pusztulásért esedezik, és a Pokol tüzében ég " /84.szúra, 1-12.vers/. Az iszlám orphikus eszméket vall abban, hogy a földi lét, az immanencia sötét és nyomorúságos, ezért nem érdemel sok figyelmet, a hívőnek a Paradicsomra kell koncentrálnia, aszerint kell élnie, hogy eljusson oda.

Mohamed kísérői
Mohamed kísérői
Ezeket a nézeteket foglalja magába az iszlám öt alappillére, a hívő öt kötelessége:

1. Hitvallás (saháda), hogy egyetlen Isten van, és Mohamed az ő prófétája. Ez a legfontosabb pont, ettől eltérni nem szabad, ennek tagadása a sirk, a legfőbb bűn, mely eretnekségnek számít.
2. Az istentisztelet rítusai (szalát): virrasztás (vigília), recitáció, térdhajlítás, leborulás. Ezek a külsőségek keleti keresztény hatásra alakultak ki, az istentisztelet napja vasárnap vagy szombat helyett péntek. E napon csak az istentisztelet idejére tiltották a világi cselekedetek végzését, szemben a zsidósággal vagy a kereszténységgel, ahol az egész nap tiltott.
3. Alamizsnaadás (zakát). A kezdetben szabad, mindenki által önként meghatározott és önként adott összeg, később kötött mértékű állami adó.
4. Böjt (szaum). Zsidó eredetű, kezdetben az év első hónapjának 10. napja (a zsidó engesztelő böjt), majd a judaizmussal való szembefordulás után a Ramadán, tehát a mozgó holdév 9. hónapja.
5. Zarándoklás Mekkába (haddzs) a Kába-kőhöz, "Isten házához". Ez is zsidó hatás, hisz náluk a jeruzsálemi Salamon-templomban elhelyezett Frigyládában lakott Jahve. /Goldziher (1912), 15/.

Megfigyelhető az iszlámban a zsidó, keresztény, hellenisztikus, indiai, régi arab szokások hatása, de ez a vallás azoknál egyszerűbb és érthetőbb. Nem hoz létre egyházat és papságot, mint a kereszténység, nincsen szüksége szentélyekre, az istentisztelet bárhol elvégezhető. Az ima egyaránt érvényes a sivatagban vagy a mecsetben, Allah minden igaz hitűt meghallgat. Ez fontos jellemzője az iszlámnak, hisz a nomadizáló beduinok nem építtethetnek mindenütt mecsetet, ahol megtelepednek /Eliade III. (1996), 69/.