Évkönyvek

Ebben a cikkben egy főleg Nyugat-Európában elterjedt középkori műfajjal, az évkönyvekkel ismerkedhetsz meg, amelyek nemcsak érdekességük, hanem számos magyar vonatkozásuk miatt is figyelemre méltók.

Az évkönyvek (annales)

Tacitus
Tacitus
Az évkönyvek (latinul: annales) műfaja az ókori Rómában született meg. Az évkönyveket a mindenkori főpap (pontifex maximus) vezette, megörökítve bennük az egyes évek legfontosabb eseményeit. Ezen tevékenység során alakult ki az évkönyvek műfajának két legfontosabb sajátossága: a szigorú időrend és a rövid, tömör stílus. Tacitus (55-120 k.), római történetíró, a Julius-Claudius és a Flavius dinasztiák történetét összefoglaló művének az 'Annales' címet adta.
Az évkönyvek vezetése a középkorban - főleg Nagy Károly uralkodásától (768-814) kezdődően - vált igazán népszerűvé. Az évkönyveknek - az ókori előképekhez hasonlóan - továbbra is alapvető jellemzője maradt az évek szerint csoportosított mondanivaló, illetve a tömör, tárgyilagos feljegyzésmód. Emellett azonban a szerzők, az egyes évkönyvi bejegyzésekhez nem egyszer saját véleményüket, személyes értesüléseiket is hozzáfűzték. Az évkönyvekben gyakran nem minden évhez kapcsolódik bejegyzés.
Az évkönyvek tartalma és forrásértéke igen változatos. Az évkönyveket ugyanis általában kolostorokban - elsősorban bencés rediekben - vezették, ezért jobbára helyi érdekű eseményekről (tűzvész, sáskajárás, áradás, fosztogatás stb.) számolnak be, viszonylag megbízható hitelességgel. Számos évkönyv azonban országos jelentőségű történéseket (királyok koronázása, halála, háborúk stb.) is megörökített, ezeknek az évhez kötése, időrendje azonban nem mindig megbízható. Ennek legfőbb oka, hogy a szerzők az országos jelentőségű híreket általában sokadkézből, nagy időbeli késéssel szerezték, az események datálását és visszamenőleges beillesztését valamely korábbi évhez önkényesen, gyakran találomra végezték el.
Az évkönyveket nem minden esetben kell önálló munkaként elképzelni, a szerzők kronologikus feljegyzéseiket sokszor breviáriumok (zsoltároskönyvek) kalendáriumaiba írták.
Az évkönyvek kiemelkedő jelentőségűek a német és az orosz területek történetére vonatkozóan. Magyarországon e műfaj nem volt túlságosan népszerű, kevés évkönyv született, és még kevesebb maradt fenn. Számos külföldi évkönyv azonban tartalmaz magyar vonatkozásokat is.