A sztálini metró - az utópia realizálása

Aki a moszkvai metróba téved, egy sajátos világban találja magát. Még az is előfordulhat vele, hogy megfeledkezik az utazásról! Mit lát? Miért feledkezik meg az utazásról? Talán azért, mert az elsüllyedt várost, Kityezst véli viszontlátni.

A metró kifejezés az első földalatti gyorsvasúti vonal - "Metropolitan Railway"- nevének rövidítéséből származik. Ennek a közlekedési eszköznek az eredendő rendeltetése az, hogy emberek ezreit gyorsan és zavartalanul juttassa el a város egyik részéből a másikba. Ebből is látszik, hogy a nagyvárosokra jellemző közlekedési eszköz.
A moszkvai metró ugyan őrzi az eredeti elnevezést - Metropoliten-nek hívják -, de jellemzőit tekintve egyedülálló történeti-politikai képződménynek tekinthetjük. Aki már járt a moszkvai metróállomásokon, az úgy érzi, hogy egy külön világba csöppent. Az első gondolata nem is az, hogy közlekedik, hanem sokkal inkább arra gondol, hogy egy föld alatti városba érkezett. Nem is téved olyan sokat, hisz a moszkvai metróhálózat paraméterei is ezt sugallják (az adatok 1995-re vonatkoznak):

A metróvonalak hossza: 243, 6 km
Állomások száma: 150
Naponta szállított utasok száma (átlag): 8 millió 723 ezer fő
A szerelvények átlagos követési ideje: 85 sec
Az alkalmazottak száma: 24615
(Forrás: Metropolitan)

Viktor Pelevin szerint sem közlekedési eszközt láttak a metróban azok, akik döntöttek a létrehozásáról, hanem azt szerették volna általa elérni, hogy az emberek a hétköznapok egyhangú és sivár világából az ideológia szférájába jussanak. Ehhez számos vallási motívumot is felhasználtak. Ezért is hiheti azt az utazó, hogy egy antik szentélyben vagy római katakombában van. Csak azzal a különbséggel, hogy a falakról a forradalom hősei és a munka héroszai tekintenek le ránk, a geometriai jellegű díszítmények közül pedig a szovjet korszak szimbólumai emelkednek ki. A sztálini korszakban számos legenda övezte a metrót, most azonban fussuk át röviden a történeti tényeket.