Élő rendszerek a művészetben

Írásunkban arra keressük a választ, hogy az élet és az élet törvényei miképp jelennek meg napjaink művészetében, így a jelenleg is látható Élő struktúrák c. kiállításon az A. P. A!-ban.

Évezredek alatt még a hegyek is elmozdultak a helyükről, még a folyók is elhagyták medreiket. De milyen hatalmas átalakuláson esett át maga az élet, az élő anyag, melynek egyik legfőbb jellemzője a változás?

A változás pedig alighanem annak a speciális struktúrának a következménye, amit Ludwig von Bertalanffy a következőképp jellemez: "az élőlények hierarchikusan elrendezett, nyitott rendszerek, túlnyomórészt a matematikai elméletből következő organikus kapcsolódásokkal."

Ember, nézz fel a csillagokra, avagy pillants a csigaház tökéletes szerkezetére, mi ez, ha nem matematika. Szent-Györgyi Albert ezt így fogalmazta meg:
"A természet nem épít külön elveket egy fának, egy bokornak, egy virágnak, egy embernek. Minden egy közös, nagy alapelvre épül, úgyhogy mindegy, mit tanulmányozunk, ha elég értelmesek vagyunk ahhoz, hogy az élet alapelveit, szerkezetét megértsük."

Ismerős történet következik. Erdőt ültetnek a kopár domboldalon. A felcseperedő erdőt birtokba veszik, s persze létükkel szolgálják, a mikroorganizmusok, férgek, bogarak. Később a magasabb rendű és rangú állatok, így a madarak is helyet találnak maguknak benne. Nem csoda, ha a társadalmi struktúra ellenszenves, ám azt dinamikusan mozgató tényezői beruházásokat létesítenek szomszédságában. Gyorsan terebélyesedik egyre strukturáltabb formában az idegenforgalomból élő tőke, s lesz otromba gátjává az erdő organikus működésének. Teszi ezt azért, Csányi Vilmos, a neves etológus szavaival élve, mert "az ember képtelen alacsony szinten tartani az energiafelhasználását, és képtelen békésen együtt élni a bioszférával, amelyből vétetett."

Bárcsak tudnánk milyen gyönyörű is az eleven élet. Christa Sommerer és Laurent Mignonneau egy 1996-os interaktív számítógéppel vezérelt installációjában a néző egy virtuális erdő közepén találja magát, ahol a vetített flóra a látogató méretéhez, mozgásához, mozdulataihoz igazodva változik, alakul.

Egy csoportos kiállítás is értelmezhető élő struktúraként, főleg, ha a fiatal művészek kreatív energiáikat új területeken próbálják ki. Amit tesznek hódítás, a szó nemes értelmében. Hódítanak a képzőművészeti műfajokon de a művészeteken túli területekről is. Felszámolják a művészet keretrendszereit, miközben a tradíciókat, a művészeti környezetet, a grafikai tapasztalatokat újrahasznosítják. Asszimiláció, disszimiláció.

A kiállítás két művészének az alkotásait mutatjuk be. Albert Ádám pszeudo/ál utca avagy közlekedési táblái (magukon jellemző grafikai anyagok képével) a művészet világából a városi kommunikáció struktúrájába lépnek át.

Balla Zoltán műve a képzőművészet új dimenzióit láttatja, hiszen élő penésztelepek vívják gó játszmájukat az üveg asztalban. Így a mű halhatatlansága már nemcsak a kulturális közmegegyezés, az utókor ítéletétől függ, hanem a biológia törvényeitől.

Két rövid életrajz:

Szent -Györgyi Albert:

1893-ban született Budapesten, 1986-ban halt meg Wood Hole-ban.

Biokémiát tanult. 1928-45 között a szegedi egyetem professzora.

1937-ben Nobel-díjat kap a C-vitamin feltalálásáért.

1947-től az USA-ban él.

Legfontosabb kutatási területei: a sejtek légzése, sejtoxidációs elmélet, rákterápia.



Ludwig von Bertalanffy:

1901-ben született Ausztriában, 1972-ben halt meg Buffaloban.

Művészettörténetet, régészetet és filozófiát tanult.

A tudományos élet vérkeringésébe A formaképzés kritikai elmélete c. könyvvel került be.
Munkáságát röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a költői, vallásos természetfilozófiát a modern fizika egzaktság-igényével kívánta egyesíteni.