Az EKG

A legtöbbet használt diagnosztikai műszer még ma is az EKG. Cikkünkből kicsit alaposabban megismerheted, hogyan működik, és mi olvasható le róla.

Az EKG-berendezés ma már minden kórház alapfelszereltségei közé tartozik. Az intenzív osztályokon ágyanként található, a mentős eset-/rohamkocsik mindegyikén megtalálható. Működési elve igen egyszerű: a szívben lejátszódó elektromos folyamatok a test felszínén is érzékelhetők, hiszen az emberi test egy jól vezető elektrolit oldat. Ezeket az apró elektromos változásokat felerősítve lehet időben ábrázolni, így alakul ki az EKG-görbe. Az első EKG-berendezések három ponton, a két kézen és a bal lábon mérték az elektromos változásokat. Ez a három pont (a törzshöz való csatlakozásukat számolva) egy szabályos háromszöget ad ki, középpontjában a szívvel. Ennek a három pontnak az egymáshoz viszonyított feszültségértékeiből mérhető a feszültség változásának három külön értéke, amit római számokkal jelölnek. A modern EKG-k már összesen tíz ponton mérnek, ezek közül hat a mellkason található. A különféle pontok összehasonlításával nemcsak az egyes zavarok állapíthatók meg, hanem azok pontos elhelyezkedése is értékelhető.

Egy tipikus EKG-görbe
Egy tipikus EKG-görbe

Egy szabályos EKG-felvételen öt csúcsot lehet megkülönböztetni, ezek a P,Q,R,S,T betűkkel vannak jelölve. Az egyes csúcsok megfelelnek bizonyos eseményeknek a szívben:
P - ingerület a szinusz csomóban,
Q - az ingerület kezdete a kamrákban, ez az apró negatív csúcs gyakran nem is látható, ha nagyon megnövekszik, az infarktust jelezhet,
R - a legnagyobb csúcs a kamrákon végigterjedő ingerületet mutatja meg,
S - ez a negatív csúcs a kamrán végigfutó ingerület végét jelzi,
T - a kamra repolarizációját mutatja meg,
U - a normális görbén nem vagy csak alig látható, kóros állapotokban, pl. káliumhiány esetén látványosan jelenik meg.

Az összehúzódások számát könnyen megkaphatjuk, ha összeszámoljuk az adott idő (pl. 1 perc) alatt bekövetkező R csúcsokat. A számolgatást könnyíti, hogy az EKG-papír apró négyzetei mutatják az időt és a feszültségértékeket is, miként ez az ábrán látható. A négyzetrács segítségével könnyen megállapítható, hogy egy EKG-görbe normális-e. A fontosabb szempontok a következők:
Az összehúzódások száma percenként 60 és 100 közötti (jó edzésben levő sportolók szívösszehúzódásainak száma alvás közben csökkenhet 60 alá, de 56 alatt már náluk is abnormális az érték.
A P hullám hossza 3 kis négyzetnél kisebb, magassága 3 mm-nél kevesebb, csúcsa lapos.
A QRS-komplexum 0,1 másodpercnél rövidebb ideig tart, magassága (a II. csatornán) 5 mm-nél több. Az R hullám pozitív, a Q és S negatív.
A T hullám aszimmetrikus.
A P-R távolság nem több 0,2 másodpercnél és nem kevesebb 0,12-nél. (Ez az idő, amíg az ingerület átjut a pitvarkamrai csomón.)
A Q-T távolság kisebb, mint a megelőző R-R távolság.
Az S-T szakasz normálisan a nulla vonalban helyezkedik el, ez az az időszak, mikor a kamra még összehúzódik, de elektromos tevékenység már nincs. Akár magasabban, akár mélyebben van a nullánál, komoly problémák lehetnek.

A képre kattintva egy animáción nézheted meg a szív ingerületvezetését és az EKG-görbe kialakulását.

Az EKG elemzésével könnyen megállapítható, ha bizonyos részek túl szaporán húzódnak össze (ezt nevezik tachycardiának), esetleg túl ritkán jönnek ingerületbe (ennek a neve bradycardia), vagy kaotikusan viselkednek (ez a fibrilláció). Abból, hogy mely hullámokkal van gond, megállapítható, hogy az ingerületképző és -vezető rendszernek melyik része működik rosszul. A különböző elvezetések (összesen 12) egybevetésével pontosan meghatározható a probléma helye, ami például az infarktusnál lehet nagyon fontos.

Az innen letölthető ábra összefoglal néhány jellemző EKG-képet.

Próbáld ki, mennyire érted az EKG működését ebben a tesztben!