A közérdek nem a sokak önérdeke

Endreffy Zoltán szerkesztésében megjelent a Megérett az idő című Ökológiai olvasókönyv, melynek szemelvényeit Darányi Sándor válogatta. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium támogatásával készült kötet - a benne szereplő szemelvények témája és szemléletmódja alapján - egyaránt ajánlható a társadalmi ismeretek, a természettudományos tantárgyak, valamint az osztályfőnöki órák háttéranyagaként is.
Kovácsné Sipos Márta írása

A bevezetőből kiderül, hogy az ökológia híres, részint még élő, klasszikus gondolkodóinak műveiből ad ízelítőt. Az idézett szerzők többféle nézetet képviselnek, de közös jellemzőjük az elkötelezett felelősségtudat. A szemelvények a nyugati civilizáció nagyjából 3 évtizeddel ezelőtti állapotát tükrözve, jövőnk biztosítékának megteremtésére ösztönöznek. A cáfolat című fejezet - a haladás fogalmát és mibenlétét boncolgatva - az emberi kultúrák és társadalmak történetének tanulmányozásával mutat rá korunk megoldatlan problémáira. Napjaink modern embere maga vált az emberiség jövőjét fenyegető veszéllyé, mert a meg nem újítható erőforrások készleteit merítette ki, miközben súlyosan szennyezte környezetét. Mára a fejlődés nem kívánatos mellékhatásai már felülmúlják a hasznot. Az én kiteljesedése és az ökológia közötti kapcsolatot elemezve rámutat: a valódi közérdek nem azonos a sokak önérdekével, és a közügyet ráfizetésnek tekintő gazdaságfilozófia csődbe vezet. Szó esik ebben a fejezetben a globális korszakról, a nagyvárosok rablógazdálkodásáról, a munka humanizálásáról, a társadalmi igazságosság kérdéséről és a természettel kötendő béke feltételeiről is. A szakismeret vagy józan ész? című fejezet a kívánatos jövőt gyakorlati szempontból közelíti meg. Felvázolja az emberarcú technika, a biztonságos energia és a közösségi módszerek által nyújtott perspektívákat: "Tetszik vagy sem, Magyarországnak a maga útját, egy harmadik és járatlan utat kell követnie... Ez az állapot a szellemi autonómia... Egyetlen komoly esélyünk, amivel a világ figyelmét tartósan magunkra vonhatjuk - miközben mellékesen a magunk jövőjét is megoldhatjuk - egy zöld gazdasági koncepció kidolgozása lenne, az igazi magyar kísérleté...Nemzeti büszkeségünk már erre a tettre, az önkéntes átalakulásra hivatkozhatna... Nem a jég hátán is megélő honfitársaink mítosza, hanem ez lenne a jó befektetés."

A teremtés őrei című fejezet James Lovelock híres műve alapján ismerteti az úgynevezett Gaia-hipotézist. Eszerint "a fejlődéstörténet jelenleg végső, legbonyolultabb foka nem az ember, hanem az élő bolygó, ez a csodálatos egész, amelynek otthona a Föld." Az emberi tevékenység gyakran éppen ezt veszélyezteti. A természetes ökoszisztémák egyensúlyának felborítása azonban nem kizárólag az ipari társadalmaknak róható fel. Sokkal nagyobb figyelmet kell a jövőben arra fordítani, hogy a világ növekvő népességét mi módon lehet összhangba hozni az élelmiszer-szükségletek kielégítésével. Megoldási lehetőségként az önmérsékletet, a lemondás gyakorlását ajánlja az ökológiai olvasókönyv. Megérett az idő. Ugyanezen a címen írt könyvet a világhírű fizikus és filozófus, Carl Friedrich von Weizsacker. Tőle származik az a gondolat, miszerint az ember szembesül legújabb felelősségével: gyámolítottból a teremtés gondviselőjévé kell előlépnie. Ezzel mindannyian egyetérthetünk. Valóban megérett az idő arra, hogy szentnek tekintsük a természetet, és életünket ennek megfelelően éljük. A könyv remek lehetőséget kínál ahhoz, hogy tanítványankban tudatosíthassuk: "a Föld gyönyörű és nagyon törékeny élő formák sokaságának otthona, amely minden bizonnyal ritka, ha nem egyedülálló az egész világmindenségben, s épségének a megőrzése most az emberiség kiváltsága és kötelessége." MEGÉRETT AZ IDŐ - ÖKOLÓGIAI OLVASÓKÖNYV, SZERKESZTETTE: ENDREFFY ZOLTÁN; Kiadta az "Egészség" Alkoholmentes Rehabilitációs Egyesület.
A cikket a Mentor magazin Támpont című tankönyvkritikai mellékletéből vettük át