A malignus bőrdaganatok formái

A malignus bőrdaganatok skálája igen széles, klinikai megjelenésük változatos. Kialakulhatnak a hámot alkotó sejtekből (carcinoma basocellulare, carcinoma spinocellulare), vagy lehetnek melanociter eredetűek (melanoma), kifejlődhetnek a kötőszöveti rostokból (pl.dermatofibrosarcoma protuberans, malignus fibrosus histiocytoma stb.), vagy az endothelből (pl. Kaposi-szarkóma, egyéb angioszarkóma), lehetnek izomeredetűek (pl. leiomyo-szarkóma), de olyan különlegességek is előfordulnak, mint az APUD-rendszerhez tartozó Merkel-sejtes carcinoma.

A mindennapi ember számára azoknak a daganatoknak van jelentősége, melyek

- vagy nagyon gyakran fordulnak elő, mint a carcinoma basocellulare, illetve a ritkábban észlelt carcinoma spinocellulare
- vagy nagyon súlyos következményekkel járnak, mint a melanoma.

Az alábbiakban ezen daganatok legfontosabb ismérveit foglalom össze.

Carcinoma basocellulare
Igen gyakran észleljük, főleg idősebbeken. Elsősorban a napfény által károsodott bőrterületen alakul ki, leggyakrabban az arcon, fülön, de bármely más testtájon előfordul, pl. a törzsön, sőt a lábszáron is. Lassan progrediál. A tumor csak helyi növekedésű, és áttétet gyakorlatilag nem képez. Áttételt okozó esetei közlésre érdemes ritkaságnak számítanak.
A basalioma lehet bőrszínű vagy halvány livid, a széleken jellegzetes gyöngyházfényű szegéllyel, felszínén különböző átmérőjű értágulatokkal. A törzsön gyakori az ún. superficialis forma, mely szinte nem is kelti tumor benyomását. Általában multiplexen fellépő, halvány vörös, szabálytalan alakú, 5-l5 mm, átmérőjű, alig infiltrált papulák és plakkok formájában jelentkezik. Főként a diszkrét, fénylő szegély utal basaliomára. Gyakran nem gyógyuló, klinikailag szegényes tünetet mutató, hosszan fennálló hámhiány formájában észleljük. Ha ilyen nem gyógyuló "sebekkel" találkozunk, melyek a szokványos hámosító kezelésre (ung. ad vulnera FoNo) két-három héten belül nem gyógyulnak, nagy valószínűséggel basaliomával állunk szemben.

Ismeretesek sajátos klinikai formák, mint a pigmentált basalioma, melyet néha gyakorlott szemnek sem könnyű elkülöníteni a melanomától, vagy az ún. morpheaszerű basalioma, amely, mint neve is mutatja, a sclerodermára hasonlít és sárga színű, lapos, ugyancsak értágulatokkal fedett, bizonytalan határvonalú plakk. Ez utóbbi felismerése nagyon nehéz, szerencse, hogy ritkán fordul elő. A basalioma bármely lokalizációban hajlamos a kifekélyesedésre, sőt néha elsődlegesen ulcus formájában jelentkezik. Ha a lábszáron alakul ki ez a klinikai forma, akkor előfordul, hogy hosszú ideig vénás eredetű lábszárfekélyként kezelik, és végül a fénylő szegély alapján vetődik fel a basalioma.

Egyes formái helyileg destruktív növekedést mutatnak, elpusztítják a lágy szöveteket, későbbiekben a porcot vagy a mélyebben fekvő csontot is. Elsősorban az arcon (szem, orr, fül környéke vagy a nasolabiális redő) találkozunk ilyen esetekkel, ahol a folyamat - a kezelés ellenére - progrediál, és végül az agyalapot elérve a beteg halálát okozza.

Kb. 4-5%-uk a primer ellátást követően recidivál. Bizonyos anatómiai régiókban (ld.fent) különösen nagy a kiújulás veszélye. Ezért mindig döntő jelentőségű az első ellátás módjának helyes megválasztása. Ha ez nem sikeres, a kiújulás megoldása általában nehézségbe ütközik, és a betegek többszörös recidívákra vannak ítélve, amelyekre egyre kevésbé lehet megoldást kínálni. Végül, ha igen ritkán is, de ezek a tumorok is lehetnek fatális kimenetelűek.

Carcinoma spinocellulare

Míg a basaliomának nincs prekurzor léziója, a laphámrákot gyakran megelőzi az un. solaris keratózis, mely a napfény által leginkább érintett arcon, kézfejeken vagy alkarokon jelentkezik, szabálytalan alakú, 3-10 mm ármérőjű erythemás, keratotikus felszínű folt, vagy kifejezettebb klinikai megjelenés esetén változóan infiltrált, vaskos keratózissal fedett papula formájában.

Ezen elváltozások talaján gyakran alakul ki laphám-rák, mely a malignus daganat minden jellemző tulajdonságával rendelkezik, gyorsan növekszik, az esetek kb. 5-7%-ában áttétet képez, kezdetben limfogén, majd később hematogén úton. A tumor általában exophytikus, tömött tapintatú, verrucosus - gyakran, de nem mindig -keratotikus felszínű, esetleg ulcerált. Amennyiben a tumort alkotó sejtek nagyon differenciáltak, akkor szaruképzésre már képtelenek.
Mind prekurzor léziót, mind pedig laphám-rákot gyakran látunk korán megkopaszodott idősebb férfiak fejbőrén, akiket a haj korai elvesztése miatt hosszú éveken át erős napfény-expozíció ért.
Fontos tudni, hogy az éveken át fennálló vénás keringési zavar talaján kialakuló lábszárfekély is rosszindulatúvá válhat. Ilyenkor az ulcus addigi gyógyhajlama megáll, és a fekélyszél tumoros proliferációja nyilvánvalóvá válik.

Laphám-rák alakulhat ki különböző eredetű régi hegekben is (pl. égés, lupus vulgaris hege), irradiált bőrön vagy bizonyos dermatózisok talaján, mint pl. discoid lupus erythematodes vagy lichen ruber planus. In situ carcinomák ugyancsak átmehetnek invazív laphám-rákba, ilyen a morbus Bowen, mely mérsékelte n ritka. Főleg a magas napfény-expozíciónak kitett régiókban (arc, kézfej, alkar) jelentkezik. Klinikailag jól körülírt, barnásvörös, máskor livid, alig beszűrt, parakeratotikusan hámló plakk. Gyakran hosszú ideig nem ismerik fel. Ekcémaként vagy psoriasisként kezelik.

A glans penis in situ carcinomája az erythroplasia Queyrat, amely élénkvörös, bizarr alakú, bársonyos felszínű, nedvedző folt formájában jelentkezik. Elhanyagolt esetben invazív penis carcinomába megy át.