De nehéz az iskolatáska - választás

Személyes emlékei, vagy - ha más nem - a Bergendi-sláger alapján nincs aki ne tudná, milyen a tipikus iskolatáska: nehéz. Jóval kevesebb szülő van azonban tisztában vele, hogy milyen a jó - praktikus és főként egészséges - tanszerhordó. Bár az idei őrületnek megfelelően kétségkívül a Harry Potteres a menő, érdemes csemeténknek inkább olyan táskát választani, amely az aktuális divat helyett inkább a gyerek életkorának megfelelő fiziológiai sajátságokat veszi figyelembe, emellett lehetőleg nem ázik be és - legyünk maximalisták - nem marad a füle egyheti használat után a kezünkben.

Tekintettel arra, hogy itt az ideje a becsöngetésnek, ha még nem tettük meg, bányásszuk elő a sarokból csemeténk három hónapja nagyívben odarepített iskolatáskáját, és vizsgáljuk meg, alkalmas-e még a rendeltetésszerű használatra! Amennyiben úgy találjuk, hogy nem, irány a bolt; ám az új darab vásárlásánál a dizájn mellett feltétlenül ügyeljünk az alapvető egészségvédelmi, illetve praktikussági szempontokra is. A boltok polcain hatalmas a kínálat a puhától a merevig, az egyfakkostól a többrekeszesig, az egészen olcsótól a tíz-húszezer forintosig. Bár kétségkívül nem könnyű ellenállni "a Pistikének/Mancikának is ilyen van"-típusú kérlelésnek, próbáljuk meg a leendő "tulajdonost" is meggyőzni arról, hogy másmilyen sajátságok alapján kell döntenünk. Az első, és legfontosabb szempont, hogy a táska - még ha alaposan meg is van tömve - a lehető legkevesebb terhelést rója a fejlődésben -alakulásban lévő gerincoszlopra.

Nem véletlen, hogy míg az óvodában végzett szűrővizsgálatok során kevés rossz tartású, gerinc-elváltozásos gyereket találni, addig iskolásoknál az évek számának növekedésével arányosan ezek a problémák egyre gyakrabban fordulnak elő. Az egészséges gyerek gerincoszlopának háti szakasza domború, nyaki, illetve ágyéki szakasza pedig homorú; ezek a görbületek biztosítják ugyanis a gerinc optimális teherviselő képességét. A súly cipelése önmagában még nem változtatja meg a fiziológiás görbületeket, a túlságosan nagy teher cipelése vagy az aránytalan súlyelosztás azonban túlterheli a gerincoszlopot és kóros görbületek, gerincferdülés kialakulásához vezethet. Noha a mi időnkben a táskavágyak netovábbja volt a reggelente tanszerhordásra, téli délutánokon pedig ródlizásra is kiválóan alkalmas aktatáska, csak áldást adhatunk érte, hogy azóta kiment a divatból. Az egyenlő teherelosztás miatt a manapság divatos hátitáskák és hátizsákok használata ugyanis sokkal egészségesebb, és tegyük hozzá praktikusabb is.

Az iskolatáska kiválasztásánál fontos szempont az is, maga a darab lehetőleg könnyű legyen, úgyis éppen elég súly kerül majd bele. Anyaga és a varrásai legyenek strapabírók, legyen megerősítve a fülénél, mivel itt van kitéve a legnagyobb strapának. Vállpántja lehetőleg jó széles és párnázott legyen, egyrészt, hogy ne vágja a lurkó vállát, másrészt, hogy a teher jobban eloszoljék. Lehetőleg legyen vízhatlan (elkerülendő a füzetek, könyvek elázását), és legyen benne sok rekesz vagy zseb, így könnyebb benne valami rendszert tartani. Csatja, cipzárja jól záródjon, ne nyíljon ki és zuhanjon a komplett tartalma a földre egy véletlen mozdulat miatt. Kisebbeknél - ahol felszerelés ziláltsága, a szamárfülek miatt a tanító néni még szigorú dorgálásban részesít - válasszunk merevfalú darabot, így kevésbé kell tartani az irkák, könyvek összegyűrődésétől. A közlekedés biztonsága érdekében legyen rajta fényvisszaverő csík, és jó az is, ha van rajta hely a név és a cím rögzítésére. A márkához nem kell feltétlenül ragaszkodni, egy "felségjelzés" nélküli is kitarthat akár több évig. Persze, csak ha gyerek is úgy akarja...