Sportélettan 7.

Az alkalmazkodás (adaptáció) keringés-élettani finomságai lehetséges, hogy nem a legmélyebb részletekig érdekesek a mindennapi ember számára. Mindazonáltal a leadek erejéig mindenképpen érdemes átnézni az alábbiakat, azért hogy pontosan megértsük az adaptáció-egészségesség fogalmát. A részletek ismerete abból a szempontból is fontos, hogy megértsük, miért is vagyunk rosszul a hirtelen terhelés, vagy a nem megfelelően kivitelezett edzés, esetleg a rosszul összeállított edzésterv miatt.

Perctérfogati adaptáció

A perctérfogat a keringés funkcionális kapacitásának jellemzésére szolgáló paraméter, a verőtérfogat és a szívfrekvencia szorzata.

A szívműködés változása a fizikai terhelés alatt

Nem minden fizikai terhelés hozza létre ugyanazt a kardiális választ. Míg a dinamikus terhelés a pulzusszám, a verőtérfogat, a perctérfogat és a vérnyomás emelkedését okozza, az izometriás terhelésnél más a helyzet. Sőt, a dinamikus felsőtest-terhelés nem ugyanazt a kardiális választ váltja ki, mint a nagyobb izomtömeget megmozgató alsó végtagi terhelés.

Dinamikus (alsó végtagi) terhelés

A dinamikus terhelésre létrejövő keringési válasz arányos a terhelés intenzitásával, és jól jellemezhető az oxigénfelvétellel. A keringési rendszer oxigénszállító képességének objektív mértéke a maximális oxigénfelvétel (VO2 max ), mely kifejezhető a Fick-egyenlet átrendezésével az alábbiak szerint:
VO2 max = Q max x A-VO2 diff max,
Ahol Q max = maximális perctérfogat
A-VO2 diff.max = maximális arteriovenosus oxigén különbség.

Pulzusszám

A terhelés kezdetén a sinus csomó, az AV-csomó és a kamra szívizomzatának szimpatikus stimulációja jön létre. A vázizom kontrakciója fokozza a vénás visszaáramlást, és ezek a tényezők együtt a pulzusszám és a szívizom kontraktilitásának növekedéséhez vezetnek.

Verőtérfogat és perctérfogat

A fokozott vénás visszaáramlás az EDV emelkedéséhez vezet, amely egy adott kiáramlási térfogat mellett növeli a verőtérfogatot. Mindezek mellett a kamrai myocardium fokozott összehúzódása miatt nő az térfogat a terhelés során, amely tovább növeli a verőtérfogatot. A verőtérfogat a terhelés intenzitásának növekedésével a szöveti oxigén ellátottság max közel 50 %-áig emelkedik, relatíve edzetlen személyeknél, majd ezt követően elér egy maximumot, és nem nő tovább. Edzett személyeknél a verőtérfogat folyamatosan nő a maximális oxigénfelvétel eléréséig, amely a maximális perctérfogat és az szöveti oxigén ellátottság szignifikáns növekedéséhez vezet. Ezek a válaszok típusosak függőleges testhelyzetben. Fekvő helyzetben azonban a maximális verőtérfogat a terhelés kezdetén elérhető, melynek oka, hogy a hidrosztatikus nyomás hiányában a vénás visszaáramlás a szívben akadályozott. A fokozott szívizom összehúzódás jelentőségét a verőtérfogat növelésében vagy fenntartásában nem lehet eléggé hangsúlyozni. Magasabb pulzusszámnál kevesebb idő jut a diasztolés telődésre és a vér kiáramoltatására. Edzett sportolóknál még rövidebb a diasztolés telődés ideje, amelyet egy hosszabb kamrai kiáramlási periódus magyaráz az edzettek nagyobb verőtérfogata miatt. A fokozott pulzusszám és verőtérfogat a perctérfogat növekedéséhez vezet.

Vérnyomás

A perctérfogat növekedésével párhuzamosan a perifériás ellenállásnak csökkennie kell, hogy szisztémás vérnyomás emelkedés ne jöjjön létre. Bár a perifériás ellenállás csökken dinamikus terhelés során, az artériás középnyomás a terhelés intenzitásával párhuzamosan mégis emelkedik. A terhelés során a szisztolés és az artériás középnyomás növekszik, míg a diasztolés vérnyomás a nyugalmi érték körül marad, vagy valamivel kisebb lesz.
A pulmonáris véráramlás tanulmányozása a terhelés során azt mutatja, hogy a középnyomásban csak minimális növekedés van, még intenzív terhelés során is. Ez érthető, mivel a pulmonáris erek szívközelsége és az elágazó kapilláris hálózat miatt az áramlási ellenállás alacsony.