Diéta - rizikófaktorok

Tekintettel arra, hogy az elhízás az esetek jelentős részében egyéb rizikófaktorokkal társul, a kezelés sem szorítható csupán az elhízás kezelésére, hanem a társrizikó faktorok együttes, erélyes befolyásolására kell törekedni. Az alábbiakban az elhízás kiegészítő gyógyszerelésére tett javaslatunk látható. Ennek során lehetőleg olyan gyógyszert kell választanunk, mely metabolikusan kedvező hatású. Ilyenek pl. az antihypertensivumok közül az inzulinérzékenységre kedvezően ható enalapril, ramipril, az egyúttal a lipidekre is ható doxasozin, vagy a szimpatikus aktivitást kedvezően befolyásoló moxonidin. Diabétesz esetén az inzulinérzékenységet javító metformin kerül előtérbe.

Egy, az eddigiektől eltérő, teljesen új hatásmechanizmusú szer került 1999-ben hazánkban is forgalomba, az orlistat. Az orlistat egy szelektív zsírbontó enzimgátlószer, mely a táplálékkal elfogyasztott zsíroknak a felszívódását akadályozza meg, azok mintegy 30%-a kiürül a széklettel. Ezen zsírok távozása a széklettől elkülönülten látható. Ha az orlistátot szedő egyén túl sok zsírt fogyaszt, akkor ezek távozása kellemetlenségekhez vezethet. Ennek pozitívuma, hogy az illetőt a diéta betartására ösztönzi.

Ez is hozzájárulhat annak a diétás tanácsnak a betartásához, hogy az elfogyasztott tápláléknak csak maximum 25-30%-a származzon zsírból. Az elfogyasztott zsír egy részének távozása plusz néhány száz kalória energiaveszteséget jelent. Az orlistátot is számos vizsgálatban tesztelték, általában 3x120 mg dózisban, több hosszú távú - egy-két éves időtartamú - vizsgálat is történt. A zsírban oldódó vitaminok koncentrációi csak nem-szignifikáns mértékben változtak, permanensen alacsony vitaminszint csak az esetek 4-5%-ában fordult elő, és a betegek 12%-a kapott vitamin szuplementációt.

A mellékhatások az olajos széklettől eltekintve az idő haladásával lényegesen csökkentek, a második évben a hasi panaszok, a diarrhoea, a flatulencia, a "flatus whit discharge" jelenség már csak néhány százalékban fordult elő. Az orlistat a zsírbevitelt szelektíven csökkenti, így nem véletlen, hogy a lipidparaméterek, a koleszterin-, trigliceridszint, az aterogén index, sőt az inzulinszint is csökkent. Egy magyarországi vizsgálatban 210 beteg adatai azt mutatták, hogy fél év után a testsúly 9,5 kg-mal, a haskörfogat 10,8 cm-rel a BMI 3,6 kg/m2-rel, a kísérő hypercholesterinaemia és hypertriglyceridaemia, a vércukorszint és a vérnyomás is szignifikánsan csökkent. A korábban vázolt elhízás kezelési irányelveket figyelembe véve speciális helye van az orlistátnak, mivel nem szívódik fel, nincs központi vagy szimpatikomimetikus hatása, így iszkémiás szívbetegségben, valamint hipertóniában is adható. Ennek alapján az orlistat kezelést vonták be a terápiába egy most folyó 7 éves, nagy amerikai, keményvégpontú, az elhízás kezelésének eredményességét felmérő szekunder prevenciós vizsgálatba.

A sibutramin és az orlistat egyébként - eltérő hatásmechanizmusuk révén - ideálisan egészítenék ki egymást az elhízás gyógyszeres kezelésében. Ennek akadálya csak a TB-támogatás hiánya. Miután az elhízás gyógyszeres kezelése jelenleg nem kap támogatást, mindenképpen indokolt lenne mielőbb, legalább egy szelektív támogatás bevezetése, pl. a 30-as BMI feletti társ-rizikófaktorokkal terhelt elhízottak esetében.
Az elhízás gyógyszeres kezelésére a sibutramin és az orlistat a két fő gyakorlati lehetőség, de más gyógyszerekkel is próbálkoznak. Már említettük, hogy forgalomban van hazánkban a Teronac, mely az étvágyat csökkenti, de - mint említettük már - a központi idegrendszeri mellékhatásai miatt nem igazán javasolt az alkalmazása az elhízás kezelésében.

A serotoninerg hatású antidepresszánsok vegyes hatással vannak az elhízásra és a testsúlyra. Leginkább a fluoxetint ajánlják ilyen esetekben, de az eddigi eredmények egyelőre még ellentmondóak. Érdekes megfigyelés, hogy egy antiepileptikumként használt szer, a topiramat jelentős testsúlycsökkenést okozott epilepsziás betegeknél. Ezt további klinikai vizsgálatokkal kell tisztázni. Az inzulinrezisztenciában és obezitásban szerepet játszó tumornekrózis -faktor is befolyásolható gyógyszeres úton. Winkler és munkatársai bíztató eredményeket értek el pentoxfilinnel történő kezelés során.

Vannak kísérletek a táplálékfelvételt redukáló cholecystokinin befolyásolására, ill. az étvágyat stmuláló neuropeptid blokkolására, valamint a béta 3 adrenerg-agonisták kifejlesztésére, mely utóbbiak az alapanyagcserét hivatottak növelni. Megalapozott várakozással tekintenek aleptinkutatások felé is. Állatkísérletekben ugyanis a leptin hiánya egérben elhízást, bevitele fogyást okozott.

Ezzel ellentétben a kövér emberek vérében nem kevés, inkább sok leptin van, mely a leptin agyi receptorainak a diszfunkciója vagy leptinrezisztencia kialakulásának a következménye. További vizsgálatok szükségesek addig, amíg a klinikai vizsgálatokra is sor kerülhet.