Az antibiotikumok

A fertőző betegségek elleni harcban a '40-es évek hatalmas áttörést hoztak: Paul Erlich felfedezte az első antibiotikumot. A kifejezés nem tőle ered, állítólag Domaq volt az, aki ezzel a névvel illette az általa felfedezett, a baktériumokra szelektíven ható gyógyszert.

A II. világháború orvosi sikerrátája már jórészt a csodapornak tartott szulfonamidnak köszönhető. Érdekes, hogy a 30 évvel korábbi világégés harctéri áldozatai esetében a tábori kórházakban végrehajtott beavatkozásáok közel 60%-ban jártak a páciens halálával, míg a szulfonamidnak hála ez az arány csak mintegy 30-40%-os volt.

Flemming (természetesen csak névrokona James Bond "szülőatyjának") véletlen felfedezése: mely szerint bizonyos penészfajok teljesen meggátolják a bakteriális szaporodást, hatalmas áttörést jelentett. A penicillin ekkor indult világhódító útjára. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a kínai hagyományos orvoslás már mintegy 6000 éve alkalmaz penészes szóját bizonyos bőrfertőzések kezelésére. Az antibiotikumok diadalmenete azonban nem teljes. A mikroorganizmusosk is válaszoltak a gyógyszeripar kihívásaira, és egyre nagyobb számban jelennek meg azok a fajok, törzsek, amelyek a korábban alkalmazott antibiotikumokkal szemben ellenállóak, rezisztensek. Ez az ellenállóképesség öröklődik, ezért aztán logikusan egyre inkább ezek a törzsek szaporodnak a világban.

A szulfonamid és penicillin típusú antibiotikumok mellett megjelentek az amino-glikozidok, a cefalosporinok, a kinolonok és a makrolid típusú készítmények. Mindegyiknek egyetlen megkülönböztető tulajdonsága van a többi gyógyszerrel szemben: alapvetően károsabbak a Az antibiotikumoknak vannak az eukariótákra káros tulajdonságaik is (mellékhatások), azonban a fő baj az ún. antibiotikus rezisztencia kialakulása és egyre inkább a rezisztencia kiszélesedése. Az egyértelmű kedvezményezett a gyógyszerpiac, hiszen az újabb, szélesebb hatásspektrumú antibiotikumokat az orvosok tárt karokkal várják, míg a baktériumok csenben, lassan de biztosan rezisztenssé válnak rájuk.

A feleslegesen és nem megfelelő mennyiségben szedett antibiotikum a rezisztens baktériumok elszaporodását segíti elő, és így a betegség nem hogy nem gyógyul, de még súlyosbodhat is. Például influenzavírus okozta fertőzés esetén orvosi javaslat nélkül bevett antibiotikum a vírust nem pusztítja el, viszont a szervezetben az antibiotikumra érzékeny baktériumok elhalnak és helyüket a gyakran sokkal veszélyesebb, az antibiotikummal szemben ellenálló baktériumtörzsek foglalják el. Így az influenza szövődményeit az antibiotikum szedése elősegítheti. Az antibiotikumokat éppen ezért csak szigorúan orvosi rendelet alapján szabad szedni. Indokolt esetben, a hatásos kezelés érdekében tanácsos meghatározni a baktérium antibiotikummal szembeni érzékenységét. Ilyenkor a több helyről levett váladék mintából kitenyésztik a kórokozókat, azután különböző antibiotikumot tartalmazó táptalajra teszik.

Amelyik táptalajon nem látnak további szaporodást, az az antibiotikum használ az adott baktérium ellen és valószínűleg a beteg szervezetben is elpusztítja majd a kórokozót. Az ilyen vizsgálat után végzett kezelést nevezzük célzott antibiotikum terápiának. Sürgős esetben tapasztalati alapon a legmegfelelőbbnek ítélt antibiotikummal kezdik meg a kezelést, és esetleg az érzékenység eredményének megfelelően a későbbiekben módosítják azt. Az antibiotikumok a szervezetben rövid idő alatt hatástalanná válnak vagy hamar kiürülnek, ezért szükséges meghatározott időben és a pontosan előírt adagban bevenni őket. Otthoni kezelés esetén a láz megszűnése után sokan hajlamosak abbahagyni a gyógyszer szedését.

A nem kellő ideig tartó gyógyszerszedés oka lehet a betegség kiújulásának, mert a teljes gyógyulás a tünetek javulásától független dolog. Az antibiotikumok alkalmazásának másik, a rezisztencia kifejlődésén kívüli veszélye, hogy néhányan túlérzékenyek ezekkel a gyógyszerekkel szemben, ami súlyos allergiás tünetekben nyilvánulhat meg. A túlérzékenységen kívül egyes antibiotikumoknak mellékhatásai is lehetnek. A bélbaktériumokat elpusztítva gyakran okoznak súlyos hasmenéseket, bélgyulladást. Ezért széles spektrumú antibiotikumos kezelés mellett mindig ajánlott a bél baktériumflóráját savanyú tejkészítményekkel, aludttejjel, joghurttal segíteni. Ilyen nagy hatású antibiotikumok használata esetén a gombafertőzések veszélye is gyakrabban fennáll, mivel a "konkurens" baktériumflóra elpusztításával a gombák is nagyobb teret nyerhetnek.