Inszomnia - az alvásképtelenség

Az alvás nem felel meg alapvető funkciójának, folyamata megzavart, tartama megrövidült, és nem vezet a szellemi-fizikai állapot regenerációjához. Az inszomnia az elalvási és/vagy átalvási képesség zavara, amely definíció szerint legalább egy hónapig fennáll, és napközbeni mentális deficittünetekkel, stresszel és/vagy aluszékonysággal jár.

Az inszomniás állapot pontos megértéséhez szükséges azok csoportosítása.

1. PRIMER PSZICHOFIZIOLÓGIAI INSZOMNIA

Fogalma: az elalvás vagy az átalvás zavara és nem az egészség általános romlása, vagy pszichoaktív szerek hatása áll mögötte. Okai: szellemi feszültség, tanult, berögzött alvást gátló asszociációk.
A betegekre nagyon jellemző az éjszakától való félelem, szorongás. A betegek aktivitása ezért elalvás előtt kompenzatorikusan megemelkedik, jellemző a gondolatok megtapadása is. Természetesen a mentális állapotbeli változást testi tünetek is követik:

- Szaporább szívverés, izomtónus-fokozódás, a hőmérséklet, az adrenalin és kortikoszteroid-szint nő.
- Éjszakai ébrenlétek alatt a gondolatok áramlásának felgyorsulása (zakatoló gondolatok), nyugtalanság.
- Nappali fáradékonyság, kedélyzavarok, a koncentráló- és teljesítőképesség csökken.

IDIOPÁTIÁS INSZOMNIA

Mindaz, amire az orvostudomány csak a karok széttárásával tud válaszolni, az a nomenklatura szerint idiopátiás, vagy esszenciális. Két nagyon szép szó arra, hogy az ember népisen legyintsen és aszongya: "halvány fogalmam sincs róla". Így van ez ez az inszomniás esetek jó részénél is, az egyik leggyakoribb forma például már kora gyermekkorban megjelenik (szemben a pszichofiziológiai inszomniával).
Okai lehetnek talán: a központi idegrendszer alvás-ébrenlét szabályozó rendszereinek neurológiai vagy neurokémiai zavara.
A jellemző panaszok már kora gyermekkortól fogva fennállnak. A betegség egyébként minden másban nagyon hasonlít a pszichofiziológiai kórképhez, de dominál még a figyelemzavar, a hiperaktivitás, valamint egyes esetekben észlelhető abnormális EEG (electroencephalográf) lelet is.
A betegek egy részénél nincsen szó klasszikus inszomniáról, csak az alvás szubjektív megítélésével van baj. A diagnózishoz elengedhetetlen az inszomnia fenti definíciójának pontos ismerete és alkalmazása is!
Az ún. szubjektív inszomnia e különleges formájában a beteg tévesen ítéli meg alvását (pszeudoinszomnia). A mély alvás a kor előrehaladtával fiziológiásan is csökken. Bizonyos helyzetekben (lelki krízis, teljesítőképesség romlása) a betegek hajlamosak a panaszok túlértékelésére.

A panasz olyan alvászavar, amely azonban objektiválható. Az alvótárs nem észleli, az alváslaboratórium mérései normális értékeket mutatnak, az alváslatencia normális ( 30 perc), az alvás közben észlelt felébredések száma normális (arousal-index alacsony).

Alapvetően elmondható, hogy a homo sapiens pszicho-szociális lény, ezért minden, a pszicho-szociális szférában beálló változás kihat a vegetatív működésre, így az alvásra is. Nagyon gyakori az alkalmazkodási/beilleszkedési nehézségek inszomniás megnyilvánulása. Kiválthatja akut stressz, emocionális sokk, akut félelem, élethelyzet-változás. Az inszomnia oka ilyenkor a fokozott emocionális reakció, kritikus élethelyzet, gyászreakció, vizsga miatti feszültség, idegen helyen alvás, stb.

Minden funkcionális, tehát nem az alvás szabályzás agyi rendszerében rejlő oku inszomniára jellemző, a gyakori nappali fáradékonyság, háttérben felismert vagy fel nem ismert akut stressz helyzet, aktuális konfliktusok, emocionális feszültség. Jellemző a panaszra, hogy a stressz okok megszűnést követően, elmúlik vagy csökken az alvászavar.
Kísérő tünetek lehetnek a letargia, fáradtság, félelem, ingerlékenység. Tekintettel a szubjektív tényezőkre, mindig érdemes tisztázni, hogy más betegség nem áll-e a háttérben.

A szubjektív panaszok okai számosak lehetnek. Nemcsak a pszichés, de a megváltoztathatatlan környezeti hatások is lehetnek oki tényezők: pl. több műszakos munka, éjszakai munka, késő délután, esti koffeinfogyasztás, kognitív vagy emocionális megterhelés az alvás előtt, az alvás tudatos rövidítése, televíziózás, videó, Internet, egyszóval helytelen és rendszertelen alvási szokások. Az ilyen alvászavart jellemzik a gyakran nagymértékben változó a lefekvési és a felkelési szokások, a lefekvés előtti koffein-, nikotin- és alkoholfogyasztás, megerőltető fizikai igénybevétel vagy szellemi munka röviddel az elalvás előtt, egyéb rossz szokások (evés, munkavégzés, televíziózás az ágyban). Nagyon gyakori a kényelmetlen fekhely, vagy a nem megfelelő alvási környezet (fény, túlfűtött vagy túl hideg szoba, páratartalom és zaj).