A fekélyek fajtái

A gasztroduodenális fekélyek túlnyomó többségét Helicobakter pylori (kb. 70-80%) vagy nem-szteroid gyulladás-gátlók (NSAID kb. 20%) okozzák. A fekélyek egy viszonylag ritkább fajtáját stressz-fekélynek nevezzük. Stressz-fekély alatt elsősorban nem a népies "gyomor-ideg" betegséget értjük, hanem azon fekélyeket vesszük egy kalap alá, amelyek fizikai (lehet baleset, vagy műtét is), vagy emocionális megterhelés következtében alakulnak ki. Visszagondolva a kialakulás mechanizmusára, látjuk, hogy stressz-fekély esetén a külső körülmények hirtelen megváltozása áll fenn. Az ilyen fekély mindig csak akutan fordul elő!

(Ritkaságszámba mennek az egyéb fekélyek, mint a ZollingerEllison-fekély, a Crohnos-fekély, a fertőzés, az irradiáció és a kemoterápia okozta fekély).

A Helicobacter pylori fertőzés és a gyomor/béltraktus (gasztroduodenális) nyálkahártya-károsodások kapcsolatának igazolása 1982-ben, a múlt század egyik legjelentősebb felismerése volt. Átmenetileg ezt a baktériumot a fekélybetegség kizárólagos okozójának tartották. Kiterjedt elméleti és klinikai kutatások, felmérések, megfigyelések után a kérdés a helyére került, és ma a Helicobakter pylori a fekélyek oki tényezőinek egyik legfontosabb, de nem egyedüli tényezőjeként tekintjük. Az első megfigyelések, amelyek erre utaltak, az az volt, hogy a fertőzöttek csak kb. 10-12%-a lesz fekélybeteg élete során. Ha a fekélyt fertőző betegségnek tekintjük, akkor számos statisztikai adat is magyarázhatónak látszik. Valószínűnek tűnik, hogy az urbanizációval, a XIX. század végén terjedt el a fertőzöttség, ezért esik az első fekélyhullám a XX. század közepére. A fejlett országokban feltehetően az antibiotikumok kiterjedt alkalmazásának és a higiénés viszonyok javulásának köszönhetően csökkent a fekélyek előfordulásának gyakorisága. A kórokozó típusa, a szervezet általános állapota, valamint a környezeti tényezők természetesen szintén szerepet játszanak abban, hogy kialakul-e a fekélybetegség.

Nem csökken azonban napjainkban sem az idősebb betegek szövődményes fekélyének előfordulása. Ezeknek a fekélyek jelentős része az NSAID-használattal függ össze. Korábban azt tartottuk, hogy a COX-1 (ciclo-oxygenáz) gátlása vezet nyálkahártya-károsodáshoz, míg a COX-2 gátlása ártalmatlan. Az NSAID-hatás azonban nemcsak a COX-enzim gátlásán keresztül valósul meg, ezért a szelektív gyógyszerek sem biztosan ártalmatlanok! A modern medicina alapproblémáját leginkább az a magyar mondás közelíti meg, miszerint az ember nem tudja, hogy melyik ujjéba harapjon. Jelen esetben arról van szó, hogy az időskori szív-érrendszeri megbetegedések megelőzésében az acetil-szalicilsavnak (aszpirin) nagy jelentősége van (lásd korábbi cikkeinket). Ugyanakkor az acetil-szalicilsav egyértelműen COX1 mechanizmussal fejti ki a hatását. A COX2 gyulladáscsökkentők szív-érrendszeri (kardiovasculáris) prevencióra nem alkalmasak. Ugyanakkor az aszpirin nem tűnik nélkülözhetőnek a kardiális prevenciós kezelésben. A modern medicina alapkérdése tehát az, hogy melyik betegségnek nagyobb a kockázata. Ha ezt sikerült eldönteni, akkor már adható is a gyógyszer, valamint az a készítmény, amely a mellékhatások leküzdésére alkalmas.