A hajhullás II.

Nem árulunk hát zsákbamacskát tovább, hanem in medias res, a hajhullások közepébe vágunk. A hajhullásokat, kopaszodásokat didaktikailag két módon osztályozhatjuk: az első csoport a reverzibilis vagy visszafordítható hajhullás/kopaszodás, míg a másik csoportot a szomorúbb, irreverzibilis, azaz nem visszafordítható hajhullások/kopaszodások alkotják. Mi egy másik csoportosítási lehetőséget választottuk, egyszerűen csak felsoroljuk az egyes fajtákat. A továbbiakban részletesen tárgyaljuk a gyakrabban előforduló kopaszodások (alopeciák) megjelenési formáit és azok kezelési lehetőségeit. Természetesen az egyes kórképek ismertetésénél a reverzibilis és az irreverzibilis alopeciák (a kórképtől függően) egy helyen szerepelnek. A felsorolásnál igyekszünk egyfajta gyakorisági sorrendet figyelembe venni.

1. Androgén alopecia

A hajhullás leggyakoribb oka. Genetikailag meghatározott (autoszomális domináns) öröklődő kórkép, mely férfiaknál a második, nőknél pedig a harmadik évtizedtől kezdődően jelentkezik. Pontos oka nem ismert, a szőrtüszők és a férfihormon anyagcsere genetikusan meghatározott különbözőségével hozható összefüggésbe.
Férfi nemi hormonok, illetve azok származékainak (továbbiakban "androgének") hatására a halántéktáji (temporális), homloktáji (frontális) szőrtüszők anagén fázisa fokozatosan rövidül, ezáltal a szőrtüszők mérete is csökken. Az anagén fázisban lévő hajszálak aránya csökken, a telogén fázisban lévőké nő. A két nemben az eltérő megjelenés miatt külön tárgyaljuk az androgén alopeciát.

a. Férfiak androgén alopeciája
Olyan gyakori, hogy akár másodlagos nemi jellegnek is nevezhetjük. A pubertás befejeződésével leggyakrabban a 20-30. év között kezdődik, általában mindkét halántéktájon a homlokrégió felől indul, így az elülső hajhatár feljebb húzódik. A kaukázusi típusnál gyakran csak oldalt és a tarkótáji régióban maradnak hajszálak. Gyulladás, hegesedés nincs. Az utóbbi időben klinikai vizsgálatok folynak az androgén alopecia és a coronaria-betegségek közötti esetleges összefüggésről, az eredmények azonban még váratnak magukra.

b. Nők androgén alopeciája
Kevésbé gyakori és kifejezett, mint a férfiaknál, általában 30-40. év között kezdődik. A hajzat csökkenése két típusban fordulhat elő:
- feminim típusú: a fejbőr közepén indul meg a haj ritkulása. A hajsűrűség annyira lecsökkenhet, hogy a fejbőr is láthatóvá válik. A homloknál a hajhatár általában megtartott. Hátterében általában feltehetően kóros szteroidreceptorok vagy kóros szteroid anyagcsere áll. Erősebb hatású progeszteront tartalmazó fogamzásgátlók szedése mellett is előfordulhat. A klimatériumban fellépő alopeciát a relatív androgén-túlsúllyal magyarázzák.
- maszkulin típusú: a kopaszodás a férfi androgén alopeciánál leírt módon történik. Nők esetében ilyen alopecia csak a férfiakra jellemző androgénszint mellett lehetséges, ezért ilyenkor mindig hormonbetegség vagy daganat után kell kutatnunk. Különösen fontos ez akkor, ha egyéb masculinizációs jeleket tapasztalunk.

Hogyan kezelhető az androgén alopécia?
Eredményes kezelés sajnos nincs. A folyamat számos lassítására számos tikos oldat, elixír, recept létezik, amelyek jelentős része bóvli. Az ún- hajnövesztők általában a fejbőr vérellátásának fokozását célozzák, a hajciklus eltolása céljából. A hajnövekedést ennek a vasodilatatiónak tulajdonítják. Újabban került forgalomba egy prednizolon, szalicilsav és ösztradiol tartalmú oldat, mely azonban csak nők esetében alkalmazható. Nőknél szintén jó eredményeket értek el antiandrogénekkel (cyproteron acetát).
Komoly pszichés problémák esetén ajánlott plasztikai sebészeti megoldás - melynél általában a tarkón megmaradt hajszálak mikrosebészeti átültetését végzik. Külföldön a beavatkozás igen elterjedt, és kozmetikai indikációkban is végzik gyakorlott bőrsebészek.