A horkolás kezelése II.

Azt már világosan látjuk, hogy a horkolás nem egy egyszerű probléma. Korábbi cikkeink lelkes olvasói mostanra azonban játszva elkülönítenek egy enyhe apnoes (légvétel kimaradásos) beteget egy mezei hortyogótól. Mostanra egyetlen egy kérdés motoszkál mindazok fejében, akik a korábbiakat szorgalmasan elolvasták: mégpedig az: hogyan is lehet egy ilyen összetett problémát kezelni? Senkit nem hagyunk kielégítetlenül:

Az obstruktív alvási apnoe kezelésében döntő szerepet játszó CPAP (Continuous Positive Airway Pressure) készüléket jelenleg négy neurológiai centrum (Budapest, Debrecen, Pész és Szeged) írhat fel 85%-os TB- támogatással "modellkísérlet keretében". A jövőben a felíróhelyek bővülése várható, feltétel azonban a nagyon jól (poliszomnográfiás készülék) felszerelt háttérintézmény.

Hogyan néz ki a megfelelő kezelés?

Természetesen a nyilvánvaló okok elhárításával. Sajnos, mint szinte minden macerásabb betegségnél, a kiváltó okok jelentős része itt is az ismeretlenség homályába vész.
A betegség gyakran társul orrlégzési problémákkal (orrsövényferdülés, orrpolyposis), ami a már meglévő légzészavart is lényegesen rontja. Ennek műtéti korrekciója gyakran csökkenti a horkolás erősségét, ritka esetben akár a légzészavart is megszüntetheti. Tanácsos alvás alatti légzészavar gyanúja esetén az aktuális gégészeti állapotot felmérni, és csak utána kezdeményezni a többcsatornás alvásvizsgálatot.

Ha tárgyszerűek akarunk lenni, akkor leszögezhetjük, hogy a betegség lényegében mechanikai akadály következménye, a jelenleg egyedül bizonyítottan hatásos kezelési mód is mechanikai jellegű: a felső légutakat belülről ki kell "sínezni". Ez elérhető egy ventillátorhoz hasonlító készülékkel, amely orrmaszkon keresztül folyamatos pozitív nyomást (általában 6-14 vízcentiméter között) létesít a légutakban. Nálunk is használatos elnevezése a CPAP (continuous positive airway pressure) ill. nCPAP (nasalis CPAP). Szegény meggyötört feleségek fellélegezhetnek: a készülék korántsem olyan hangos, mint a horkolás!
Ez a terápiás lehetőség 1981 óta terjedt el a világban, alternatívája úgyszólván jelenleg sincs. Előfeltétel, hogy az orrjáratok szabadon átjárhatók legyenek, és az sem baj, ha a beteg elég lefáradt már a folyamatos "beájulok/feléredek" játéktól, hogy a készüléket éjszaka elviselje.

Ha a betegnek valóban OSAS-a van, a nCPAP lélegeztetés áttörést hoz az életében: gyakran már egy éjszaka után megszűnik a napközbeni kínzó aluszékonyság, megszűnnek a kezelésre nem reagáló keringési panaszok, ugrásszerűen megnő a teherbíró képesség. Egyes betegekben az aluszékonyság (vigilanciazavar) nem tűnik el azonnal, hanem csak a rendszeres nCPAP-használat során csökken. Ez a lassú mérséklődés néha heteket, hónapokat jelent. Mint azt a modern medicina szinte minden vívmányánál megszokhattuk, az éremnek van egy másik oldala is. Örömünkbe üröm vegyül, hiszen ez az állandó pozitív légúti nyomás nem fiziológiás állapot, számos nem kívánatos mellékhatást okozhat.
Első helyen áll ezek között a centrális légzés kimaradások (apnoék) megjelenése és a vérkeringés zavara. Főleg a tüdőbetegeken vagy magas maszknyomás (p>14 vízcm) esetén találkozunk vele. A maszk okozta kezdeti diszkomfort és a készülék használata közben fellépő orrfolyás, orrdugulás általában jól kezelhető.

A kezelésben alternatívát jelenthetnek a különféle száj- garat-prtotézisek (prognátiás eszközök) az enyhe alvási apnoe kezelésében. Lényegük, hogy az állkapcsot és a nyelvgyököt előre húzzák, megnövelve ezzel a légúti kersztmetszetet. Sajnos nincsenek jól meghatározott félettani paraméterek, melyekkel előre lehetne jelezni a protézis alkalmazhatóságát.

Az OSAS enyhítése céljából végzett lágyszájpad-plasztikai műtétek csak akkor eredményesek, ha a légzészavart egy jól meghatározott anatómiai eltérés okozta, melyet műtéttel korrigálni lehet. Minden más esetben a lágyszájpad vagy a nyelvcsap (uvula) megcsonkítása kedvezőtlen hatásokkal jár, hosszabb távon súlyosbítja a fennálló OSAS-t (a lágyszájpadban ugyanis számos mechanoreceptor van, melyek fontos szerepet játszanak).

Gyógyszeres kezelése az alvási apnoénak lényegében nincs. Klinikai vizsgálatokat eddig az alábbi gyógyszerekkel végeztek: almitrine, acetazolamid, bromocriptin, clonidin, protiptilin, L-tryptophan, progesteron, theophyllin. Az este adott retard theophyllin származékok 250-500 mg adagban egyes vizsgálatok alapján a légzészavart átmenetileg mérsékelhetik, használatuk főleg Németországban elterjedt. Hipertóniával szövődő OSAS-ban elsőként választandó vérnyomáscsökkentő az ACE-gátló, míg a bétablokkolók kontraindikáltak.