A porckopásos betegségek

A korábbiakban már sokat irogattunk a porckopásos betegségek (arthrosis) kialakulásáról, illetve az egyes betegségek tünettanáról. Az alábbiakban - közkívánatra - igyekszünk összefoglalni a kezelés különböző finomságait, különös tekintettel a gyógyszercsoportokra. Áttekintjük a beviteli formákat (külsőleg, parenteralisan, orálisan), kitérve arra, hogy az arthrosis kezelése komplex megközelítést kíván, melynek csak egyik tényezője a gyógyszeres kezelés! A tárgyilagosság miatt felhívjuk a figyelmet a gyógyszeres kezelés veszélyeire, és a kezelés folyamatos ellenőrzésének szükségességére.

Az arthrosis a leggyakoribb ízületi betegség. Az arthrosis betegség kezelése régebben szinte pusztán betegség tüneti kezelését jelentette. Mára az orvostudomány a tüneti kezelést igyekszik olyan terápiás eszközökkel kiváltani, amelyek a betegség progressziójára, azaz a romlás ütemére is jótékony hatással vannak. Ezek a törekvések az elmúlt évtized kutatási eredményeinek köszönhetően egész komoly sikereket mutathatnak fel.
A paradigmaváltás annyira sikeresnek bizonyult, hogy számos esetben a degeneratív folyamat nemcsak megállítható, de megfordítható is! Számos, különböző hatáspontú készítmény vizsgálata folyik jelenleg is, és örömmel mondhatjuk el, hogy a hazai gyógyszeres kezelés bárhol a világban megállja a helyét.

A porckopásos betegségek kezelésének sikere a szemléletváltásban rejlik. A korábbi mechanikus szemléletet mára felváltotta egy jóval komplexebb (immunológia, enzimológia, stb.) látásmód. Az arthrózis elleni harcban a porckopást mint folyamatot tekintik, amelynek egyrészt egyes különálló pontjai támadhatóak, valamint a betegség általános tünetei is. Az egyik legfontosabb változás az izületi folyadék jelentőségének felismerése volt. A betegség során ugyanis az ízületi folyadék összetétele és mennyisége megváltozik. Az ízületi folyadék az ízületi porc anyagcseréjének fenntartásában játszik jelentős szerepet, ezért elváltozásai végső soron a porc megbetegedéséhez vezetnek. Az ízületi folyadék egyik összetevője a hyaluronsav, amely egyúttal alkotóeleme az ízületi porcnak is.

Osteoarthrosisban különböző kóroki folyamatok nagyon hasonló klinikai képet eredményeznek. Ez a degeneratív betegség nem csak az ízületi porc, hanem az egész ízület (azaz a folyadékterek, az ízületi tok, a belső és külső szalagrendszer, a bursák, az izületet mozgató izomzat és a csontrendszer) megbetegedése, s ezt a gyógykezelésben is messzemenően figyelembe kell venni. A betegség legtöbbször több ízületet érint, változatos kombinációkban. Leggyakrabban (és ezért legnagyobb népegészségügyi jelentőséggel) a csípő-, térd- és kéz osteoarthrosisa látható. A pontos diagnózis felállításához a képalkotó vizsgálatokkal észlelt radiológiai elváltozások mellett a markáns klinikai tünetek is szükségesek. A betegség elsősorban középkorúakon és időseken jelentkezik. Az egész népességben a csípőarthrosis: 7,0%, a térdarthrosis: 7,7% gyakoriságú, s az előbbiekből következik, hogy egy elöregedő népességben egyre nagyobb népegészségügyi jelentősége van. Az Egyesült Államokban leggyakrabban a térd arthrosisa okoz krónikus fogyatékosságot.

Az arthrosis kezelésében a gyógyítás mind a négy eszközcsoportját igénybe vesszük:

- gyógyszeres terápia,
- sebészeti kezelés,
- fizioterápia,
- pszichoterápia.