A porckopásos betegségek III

Tekintettel a betegség rendkívüli gyakoriságára (mely mint tudjuk emelkedő tendenciát mutat az elöregedés miatt) a gyógyszeres kezelés aprócska malőrjei egyre durvábban jelentkeztek. Szükség volt a tudomány részéről valami olyan újdonság bevetésére, amely segítségével a mellékhatások gyakorisága a tolerálható küszöb alá volt visszaszorítható. A mellékhatás profil statisztikai elemzése egyértelműen kijelölte az utat: arccal a gyomornak!

A leggyakoribb és a legjelentősebb mellékhatás a gyomor/béltraktust (gastrointestinalis rendszert) érinti. Egyrészt a nem-szteroid gyulladás-gátlók enyhén savas vegyhatásúak (a közvetlen kontaktus a nyálkahártyán gyomorégést okoz), másrészt ezek a szerek időlegesen a prostaglandin szintézisének gátlása révén a gyomor-nyálkahártya védőmechanizmusát is felfüggesztik (a gyomorsav agresszív hatása ellen ugyanis a szevezetnek saját magát is védeni kell). A nyálkahártyára gyakorolt közvetlen károsító hatást nem szájon át történő (parenteralis illetve kúp adásával) adagolással elkerülhetjük. A fekélyt kiváltó ún. ulcerogén hatás azonban a gyógyszer hatásmechanizmusából következik (prostaglandin gátlás). Ennek felismerése vezetett a prostaglandin rendszer alaposabb vizsgálatára. A kulcsot a ciklo-oxigenáz (COX) enzim jelentőségének felismerése jelentette. Kiderült, hogy a prosztaglandin gátlás két részre bontható, a COX1 és a COX2 hatásra. A korábbi nonszteroidok terápiás dózisban mennél inkább gátolják a ciclooxigenáz-1 (COX-1) enzimet annál inkább számíthatunk gyomor/béltraktust érintő mellékhatásra.

A nonszteroid gyulladás-gátlók felosztása az újabb kutatások fényében a COX-1-enzim, illetve a gyulladásos reakcióban szereplő COX-2-enzim gátlásának mértéke alapján történikm három csoportot különböztethetünk meg:

- nem specifikus
- specifikus
- illetve szelektív COX-2 gátlók

A COX-1 és a COX-2-enzimek gátlása nagymértékben függ az alkalmazott dózistól, magasabb dózisoknál a két enzim gátlása - s ez által a mellékhatások gyakorisága - közel azonossá válik.

A szelektív COX-2 gátlókat (coxibok) az amerikai terápiás ajánlások a kedvező mellékhatás profil és hatékonyság miatt az arthrosis kezelésében a paracetamol után - annak hatástalansága esetén - a második választandó szernek ajánlják.

Parenteralisan akkor kerül sor nonszteroid gyulladás gátlók adására, amikor az arthrosis synovitissel (osteoarthritis) jár. Ebben az esetben egymást követő napokon, 3-5 alkalommal adjuk a készítményt izomba történő injekciózással.

Az arthrosis kezelésében a nonszteroid gyulladás-gátlók orális (szájon át történő) adagolása rendszeres orvosi ellenőrzést kíván, még akkor is, ha egyes ibuprofen tartalmú készítmények vény nélkül is kaphatók! A gyógyszeres kezelés során nagyon kell figyelni az esetleges káros interakciókra/túladagolásra (hasonlóan a szintén vény nélkül kapható paracetamol tartalmú készítmények szedése esetén).

A legretegettebb szövődmény a lassan kialakuló májkárosodást és az esetleges vérnyomás emelkedés! Szoros orvosi kontroll szükséges tehát!

A gyomor/béltraktust érintő mellékhatások közül a legsúlyosabbaknak (ulcus, vérzés, perforáció) nincs megbízható előjele, ezért nagy jelentősége van a rizikó csoportok pontos kiválasztásának. Ide tartoznak a 65 éven felüliek, dohányzók, alkoholt rendszeresen fogyasztók és jelenleg vagy korábban fekélybetegségben szenvedők!
A nem kívánt gasztrointesztinális szovődmények megelőzési lehetősége egyrészt a gyomr védő hatású gyógyszerek együttes alkalmazása (lásd korábbi cikkeinket a protonpumpa-gátló, H2-receptorblokkoló kezelésről), vagy szelektív COX-2-gátló adása.