A láz

A láz szerepe a betegségek elleni harcban az orvostudomány egyik legvitatottabb pontja volt. Az ókortól egészen a múlt század végéig bármely fertőzés kapcsán a láz fellépését kedvező jelnek tartották. A lázcsillapítók széles körben történt alkalmazásával egy időben kezdtek komolyan kételkedni abban, hogy a láz előnyösen befolyásolná a betegség kimenetelét.

Az elmúlt néhány évtizedben egyre több adat gyűlt fel annak bizonyítékaként, hogy az esetek döntő többségében a láz elősegíti a szervezet egyensúlyának helyreállítását, azaz a gyógyulást kedvezően befolyásolja. A láz enyhe és közepesen súlyos fertőzésekben segíti az emberi szervezetet a mikroorganizmusok elleni küzdelemben. Ugyanakkor ma még nem tudjuk, hogy egyes súlyos állapotokban (pl. szepsis) a korábban jól működő védekező mechanizmusok - beleértve a lázat is - miért válnak önpusztítóvá és járulnak hozzá a szervezet pusztulásához.
Újabban egyre több adat szól amellett, hogy a lázas állapotok a szervezet egészét érintik, gyakorlatilag minden szerv-szerv rendszer működése megváltozik a testhőmérséklet változásának hatására

Tekinthető-e önálló betegségnek a láz?

A korábbiak alapján könnyen rávághatnánk, hogy nem. Jelen tudásunk szerint van ilyen, ez a FUO (fever of unknown origin), amelyet az orvosi szakirodalomban "acute undifferentiated fever syndrome" néven említik. Ez azt jelenti, hogy a lázon kívül egyéb tünete, illetve panasza a betegnek nincs és a lázas állapot teljes jólét közepette hirtelen - egyik óráról a másikra - alakul ki.
Az egyszerű családorvos számára ezek a betegek nagy kihívást jelentenek. Kétségtelen, hogy az ebbe a ketgóriába tartozó legtöbb betegség rövid idő alatt (maximálisan 10-14 nap) önmagától meggyógyul. Ezek döntően vírusfertőzés következtében alakulnak ki és részletes kivizsgálásra, illetve a kiváltó ok bizonyítására általában nincs szükség. Ugyanakkor kezdetben hallatlanul nehéz megmondani, hogy:

- Enyhe vírusfertőzés, vagy egy későbbi súlyos bakteriális infekció első tünete-e a láz;
- Igényel-e a megbetegedés már kezdetben antibiotikus kezelést;
- Szükséges-e a beteget kórházba küldeni és melyik osztályra;
- Ha otthonában ápolják a beteget, szükséges-e szigorú elkülönítés a család egyes tagjaitól (karantén).

Hogyan alakul ki a csak lázzal járó heveny megbetegedés?

Feltétlenül tudni kell, hogy a csak lázzal járó heveny megbetegedést messze leggyakrabban mikroorganizmusok és egyes baktériumok toxinjai (Staphylococcus aureus, streptococcusok), jóval ritkábban immunkomplexek (gyógyszerallergia, szérumbetegség, kezdődő immunpatológiai kórkép) és ritkábban hőtermelési (termoregulációs) zavarok (malignus hyperthermia, hőguta, pheochromocytoma, hyperthyreosis) okozzák.

Hogyan jutnak be a kórokozók a szervezetbe?

Az esetek döntő részében a fertőző ágensek a bőrön át, a légutakon keresztül, a húgy-ivarszerveken keresztül hatolnak be, vagy a tápcsatorna sejtjein keresztül kerülnek be a szervezetbe. A csak lázzal járó heveny megbetegedések esetén sokszor a behatolás helyén megtelepednek, itt szaporodnak, de erre sem a beteg panaszai, sem tünetei nem utalnak. Kétségtelen azonban az, hogy néhány nap után számos betegben, gondos vizsgálattal, lokalizálni is lehet a fertőzést. Ugyanakkor léteznek olyan fertőző betegségek - napokig csak a láz utal rájuk -, amelyeknél a behatolási kapu helye rejtve marad, és fizikális vizsgálattal alig, vagy nem lehet következtetni a lokalizációra. Ilyenek például: malária (plasmodiumok a vörösvérsejtben), CMV mononucleosis (CMV a hepatocytákban), ornithosis (Chlamydia psittaci a reticuloendothelialis rendszerben).

Képek:

www.maxpezzalinetwork.com