A nőgyógyászati vizsgálat

Mint minden orvosi vizsgálat, így a nőgyógyászati is beszélgetéssel kezdődik. Ennek kapcsán érdeklődünk a beteg panaszai iránt, tájékozódunk hogyléte felől. A pontos kórelőzmény felvétel elengedhetetlenül fontos az esetleges betegségek megállapítása szempontjából.

Következő lépésként röviden ismertetjük a nőgyógyászati vizsgálat lényegét, mely mindenkit alapvetően megillető tájékoztatási kötelezettség. Ezen túlmenően tapasztalatunk az, hogy a beszélgetés kapcsán a legtöbb esetben oldódik a nőknek a nőgyógyászati vizsgálat előtti, természetes feszültsége, így az könnyebben, kíméletesebben kivitelezhető.

A vizsgálat következő lépése a külső nemi szervek megtekintése. Már ennek kapcsán számos betegség: pl. szeméremtesti daganat, méhelőesés, hólyagsérv ismerhető fel. A továbbiakban hüvelytükröző eszközzel (amit "kacsá"-nak ismer a köznyelv) hüvelyi feltáró vizsgálatot végzünk. Ennek révén láthatóvá válik a hüvely belső felülete és a méh hüvelyi része, az úgynevezett méhnyak, és annak külső része, a méhszáj. E szervek megtekintése révén felismerhetőkké válnak - többek között - különböző gyulladásos folyamatok, ha azok szabad szemmel is látható elváltozást okoznak. Ha látható gyulladásos jelek nincsenek, viszont a betegnek ilyen jellegű panaszai vannak, úgy következő lépésként kis teszt papírcsíkkal vizsgáljuk a hüvely és a méhnyak váladékát, valamint vattatampon segítségével kenetet veszünk hüvelytisztasági vizsgálatra. A papírcsik elszíneződése a váladék vegyi hatásának megváltozása révén utal fertőzésre. A kenet laboratóriumi vizsgálata után lehetővé válik az esetleges gyulladások célzott kezelése.

A hüvelyi feltáró vizsgálat következő része a méhnyak célzott vizsgálata. Ezt fényforrással ellátott nagyító készülékkel, az úgynevezett kolposzkóppal végezzük. E műszer révén a méhszájat és annak környezetét nagyított kép segítségével tekintjük át, valamint a méjszájból is műanyag eszközzel - spatula - kenetmintát veszünk sejtvizsgálatra ("citológia"). A méhnyak vizsgálatának befejező részeként azt ecetsavas és jódos oldattal beecseteljük, minek révén egyes betegségek felimserhetőkké válnak. A feltárás után következik a kismedencei szervek tapintásos vizsgálata. Ennek kapcsán a hüvelybe vezetett vizsgáló ujjunkkal áttapintjuk a kismedencét. Megállapítjuk a méh nagyságát és helyzetét, meghatározásra kerül a méh körüli szervek (petevezetők, petefészkek, méhszalagok) egymáshoz, illetve a méhhez való viszonya és helyzete. Ezzel a vizsgáló módszerrel elsősorban különböző kismedencei gyulladásos, illetve jó- és rosszindulatú daganatos betegségek kórismézésére nyílik lehetőség.

Ezeket a fizi'lis vizsg'lati módszereket igen hasznosan egészíti ki az ultrahang vizsgálat. A módszer segítségével felismerhetőkké válnak az olyan elváltozások, melyek egyébként nem, vagy csak igen nehezen kórismézhetők. Így például a méh falában elhelyezkedő izomdaganatok, a méhbelhártya változásai vagy a petefészkek betegségei.