A hormonális fogamzásgátlás

A hormonális fogamzásgátlás a 60-as évektől indult diadalútjára, a tudomány vívmányai pont jókor jöttek a szexuális forradalom szabados erkölcseinek. Az éremnek azonban két oldala van esetünkben is: a biztonságos szex árát a hölgyek fizetik meg (egyrészt ők váltják ki a recepteket általában) a mellékhatások elszenvedésével. A következőkben a csillogó oldalt mutatjuk be először, majd portyázunk a sötét oldalon is.

Milyen tabletták léteznek? Az első generációs fogamzásgátlók még ún. monofázisos vagy fix kombinációjú készítmények. Az ilyen tabletták a teljes női hormonális ciklus során állandó, azonos dózisban tartalmazzák az ösztrogén-gesztagén komponenst.

A tudomány (elsősorban a mellékhatás-profil kutatás) ismereteinek szélesedésével egyre jobban előretörtek az ún. multifázisos vagy változó dózisú készítmények. A multifázisos - két vagy háromfázisú - készítmények úgy szabályozzk a ciklust, hogy a ciklus első felében ösztrogén dominanciát okoznak, míg a második felében különböző kombinációban tartalmaz a tabletta gesztagéneket. A harmadik generációs tabletták lényege, hogy a bevitt hormonok jobban imitálják az élettani ciklust.

A női ciklus alaposabb megismerésével a tudomány eljutott arra a felismerésre, hogy pusztán gesztagén hormonokkal is elérhető hatékony ovuláció szabályzás. Az ilyen készítményeket alapvetően két csoportra oszthatjuk:

- a 28 napos tartós gesztagénhatást kihasználó tabletta és
- az esemény utáni tabletta.

Hatékonyságuk megegyezik a kombinált készítményekével; talán valamivel gyengébbek, de mellékhatás szempontjából (hányás, hányinger, mellfeszülés) kedvezőbbek.

Milyen egyéb lehetőségei vannak a hormonális fogamzásgátlásnak?

A mellékhatások gyakorisága és súlyossága a tudományt arra ösztönözte, hogy helyileg ható hormonális eszközöket fejlesszen ki, illetve igyekezzen a bevitt hormonmennyiséget minimalizálni. A technika és tudomány újdonságai három tengely mentén fejlődtek tovább: megjelentek a gesztagén hormonnal töltött méhen belüli eszközök ( a korábbi mechanikus spirálok továbbfejlesztett változatai, egy kicsit a nyílvessző és a mérgezett nyíl analógiájára), új lendületet vettek a progesztagén hormonok kutatásai, amelyek életre (kereskedelmi forgalomba) hívták az antiprogeszteron készítményeket. A harmadik irány a tartós vagy hosszú hatású hormonális fogamzásgátlás. Ezek lehetnek tapasz, illetve injekciós formák, sőt újabban a cukorbetegség kezelésében bevált mikrochipes, beültethető hormonpumpák is a mindennapok részei lehetnek. Ezen utóbbi eljárások csak gesztagén hormont tartalmaznak. Kicsiny hazánkban ez még nem elérhető, de előbb utóbb minden begyűrűzik ide is.

Mielőtt fejes ugranánk a fogamzásgátló hormonok hatásmechanizmusába, röviden összafoglaljuk a hormonális fogamzásgátlás a szervezetre gyakorol egyéb előnyös hatását (nem a mellékhatásokat, azokra külön kitérünk).

Melyek a tablettaszedés előnyei?

A statisztikák szerint a korszerű készítmények csökkenthetik egyes nőgyógyászati rosszindulatú megbetegedések előfordulási esélyét (petefészek és méhbelhártya). A tapasztalatok szerint csökkenthetik továbbá egyes jóindulatú betegségek kockázatást is, úgyismind: a jóindulatú emlőelváltozások, gyulladásos kismedencei betegségek és a méhen kívüli terhesség. A rendszeres és kiszámítható hormon mennyiség kedvezően befolyásolja a női ciklust, csökkennek a menstruációval összefüggő panaszok: rendszeressé és mennyiségileg kedvezőbbé válik a vérzés, csökken az esetleges társuló fájdalom, csökken a társuló vérszegénység. Csökkenhet a hormontartalmú petefészek ciszták előfordulási gyakorisága is. A negyvenes korban alkalmazott fogamzásgátlás kedvező hatásai között érdemes megemlíteni a csontsűrűségre gyakorolt áldásos hatást is.

Képek:

vienna-doctor.com
www.medbroadcast.com