Diószegi Sámuel

Majdnem két és fél évszázada született a magyar rendszeres növénytan megalapítója, a botanikus református lelkész, Diószegi Sámuel.

Leghíresebb művét, a többségében a hazai növényfajokat ismertető Magyar Füvészkönyvet (1807) sógorával, Fazekas Mihállyal közösen írta. A magyar növénymorfológia-nyelv megalkotóinak is ők tekinthetők. Azok közül a növénynevek közül, melyeket ők bejegyeztek, illetve melyek neveit a nyelvújítás keretében alkottak, ma is sokat használnak.

Diószegi Sámuel református lelkész, botanikus 245 évvel ezelőtt Debrecenben született 1761. január 5-én, bár léteznek olyan források, melyek az 1760. dec. 29-es dátumot említik. A debreceni teológia elvégzése után Hajdúböszörményben vállalt tanítói állást, 1784-ben. Később Kecskeméten töltött féléves kisegítő tanári szolgálatot, majd 1787-ben folytatott természettudományi tanulmányokat a göttingeni egyetemen.

Ezt követően felhagyott a tanítással, s lelkészi hivatása mellett a növények kutatása és rendszerezése mellett kötelezte el magát. 1789-ben Hajdúnánáson, Hajdúböszörményben 1793-ban, Debrecenben pedig 1803-ban lett lelkész, hat évvel később már esperes, majd egyházkerületi főjegyző.

1807-re készült el a sógorával, Fazekas Mihállyal (1765-1828) közösen megírt Magyar Füvész Könyv. Ez magyar nyelven tette közismertté Linné rendszerét, és megteremtette a leíró növénytan, valamint az alaktan magyar szaknyelvét. Így Ők tekinthetők a magyar növénymorfológia-nyelv megalkotóinak. Sok ma is használt növénynevet ők jegyeztek le először, illetve a nyelvújítás keretében több új nevet alkottak. E könyv írása közben született meg a debreceni füvészkert kialakításának gondolata is. 1807-ben a debreceni magisztrátus a mai Déri Múzeum helyén lévő Pap-tava mocsaras területet jelölte ki a kert céljaira. A Füvészkert végül is 1840-ben készül el a Református Kollégium természetrajz szakos professzora, Kerekes Ferenc (1784-1850) szervező munkájának eredményeként, s a Déri Múzeum építésének kezdetéig (1926) maradt fenn.
A gyógynövényekről szóló munkája Orvosi füveskönyv címen 1813-ban jelent meg, melyben a magyar orvosi nyelv fejlesztésére törekedett.
Munkássága során több művet is írt, az utókor gyakran lapozza fel ezeket a könyveket. Élete jelentős részét Debrecen töltötte, a halál is ott érte 1813. aug. 2-án.

Képek forrása: www.members.iif.hu