A napszemüveg története
Tudtad, hogy már a rómaiak is viseltek "napszemüveget"? Hiszen Itália már évezredekkel ezelőtt is épp ilyen napfényes volt, s már az ókoriaknak is sokat kellett hunyorogniuk a vakító napsütésben. Ha nem így lett volna, ki tudja, talán a napszemüveg feltalálása kicsit tovább váratott volna magára.
A napsütés, amellett, hogy a természet egyik legnagyobb ajándéka, szívet-lelket (no meg persze a földet) melengető égi áldás, eléggé ki tudja kezdeni a szemünket. Nem győzünk hunyorogni, már szinte görcsbe állnak az arcizmaink, ömlik a szemünkből a könny, ha hosszabb ideig kell elviselnünk. És ez nemcsak minket zavar, mint a 21. század elkényeztetett embereit, gondot okoz, amióta ember él a földön. Úgy is mondhatjuk, ez egy ősi probléma. És minthogy a kísérletező kedv pedig egy ősi sajátsága az embernek, nem kell csodálkoznunk rajta, hogy már elég korán megpróbálták orvosolni ezt a kellemetlenséget.
A források szerint a napszemüveg evolúcióját a kínaiak indították útjára, bár mai feltételezések szerint a színes, csiszolt üvegeket inkább csak a nekik tulajdonított mágikus erő miatt viselték, nem pedig a szemük védelmére. A római katonák viszont egészen biztos, hogy nem kabalaként hordták maguknál a sötét színű kristályokat. A déli légiókban szolgáló katonák ugyanis állandóan tűző napsütésben meneteltek, s minthogy a vak katonának túl sok hasznát nem lehet venni, gondot fordítottak a szemük védelmére is.
Az efféle védelem természetesen a császároknak is kijárt, habár ők igen ritkán tartózkodtak a tűző napon anélkül, hogy rabszolgák sokasága ne gondoskodott volna számukra megfelelő árnyékolásról. A gladiátori játékok alkalmával azonban, minthogy azok a nyitott Colosseumban zajlottak, még a császárnak is el kellet viselnie a napsütést, ha látni akart valamit az izgalmas műsorból. Mit tett ilyenkor egy császár? Szépen metszett smaragdot emelt uralkodói szeme elé, hogy a lehető legnagyobb kényelemben szemlélhesse a porond eseményeit. Azért éppen smaragdot, mert a zöld szín megszűri a napfényt.
Ha mindez napjainkban történne, kétség nem fér hozzá, hogy a gladiátori játékok után mindenki zöld smaragddal a szeme előtt rohangálna az utcán. De akkoriban nem volt efféle sztárkultusz, így egyik császár sem teremtett divatot a smaragdjaival.
Hosszú évszázadokig még a rendes, olvasáshoz használt szemüveg sem létezett, így aztán nem csoda, hogy a napszemüvegek piacra dobása sem jutott senkinek sem eszébe. A napszemüveg használata csak akkor terjedt el, amikor az olvasáshoz használt szemüvegek végre elnyerték hordható formájukat. Az ugyanis, hogy a szemüveget a fülünk segítségével rögzítsük, csak a sokadik volt az ötletek sorában: korábban vastag bőrszíjjal próbálták a fejhez erősíteni, vagy kalapra, vagy más fejfedőre rögzítették. A mai, száras szemüveg csak a 18. században vált általánossá.
Az első, színezett lencséjű napszemüveg a 20. század elején készült. Ahhoz azonban, hogy elnyerhesse mai formáját, és hogy általános, sőt, divatos viseletté váljon, kellett egy kis "segítség". Ez a "segítség" pedig ismét a hadsereg felől érkezett: a második világháborúban az US Air Force rendelt napvédő eszközöket a nagy magasságban repülő pilótái számára, akiknek a szeme igen erős UV-sugárzásnak volt kitéve. A napszemüveg így vált "repülősdivattá", amit aztán McArthur tábornok, a Csendes-óceáni erők főparancsnoka népszerűsített szerte a világon azzal, hogy állandóan napszemüvegben nyilatkozott a sajtónak. A napszemüveg így valóságos státusszimbólummá vált. Neki tehát sikerült az, amit a római császárok nem tudtak elérni. Nem véletlenül, hiszen kicsit praktikusabb viselet volt az ő napszemüvege, mint az imperátorok zöld smaragdjai.
