Régi hangszerek

A hangszerek sokasága szinte áttekinthetetlen. A kínai teóriákban az osztályozás alapja az anyag / fém, kő, agyag, bőr, selyem, fa, tök, bambusz /.

Napjainkban hasonló az elv / fafúvós, rézfúvós /.
Megszólaltatási mód alapján: fúvós, ütős, vonós, pengetős, billentyűs, elektromos.
Tudományos rendszerezés:
Idiofon / közvetlen hangforrás /: harang, gong, cintányér, xilofon, cseleszta, triangulum, kereplő, doromb stb.
Membranofon: a hangkeltés eszköze az üreg, a rezonáló test fölé feszített rugalmas lap.Aerofon /a hang a levegőáramlat útján keletkezik/: fúvósok, orgona, regál, harmónium.
A fúvósoknál három alaptípust különböztetünk meg: fuvolafélék, nádas hangszerek, trombitafélék.
A kordofon hangszerek egyetlen közös eleme a húr. Elektrofon: a hangzás elektromos áram közbeiktatásával jön létre.
A hangszerek stílusának meghatározása kétféle szemlélet alapján történhet: hangszertörténeti, illetve iparművészeti karaterisztikumok összehasonlításával.
A rézfúvósok korára a hangszercső hajlítottsága, a ventilek alkalmazása jellemző. A díszítés felületi, karcolt, vésett.
A vonós és pengetős hangszerek formavariánsainak sokasága alakult ki a 17. századig: körte alakú, ovális, hosszúkás, ovális stb. A hegedű család példányain látszik a csiga megmintázása, az ff -ek rajza. Különlegesen dekoratív a fejfaragvány, a lantokon, a gitárokon az intarzia. A hárfa szinte minden korszakban a legdíszesebb zeneszerszám. A hangszerkészítés korai korszakaira és a népi hangszerkészítésre mind a mai napig jellemző a készítő és az előadó egysége.

Európában hangszerkészítő műhelyek a reneszánsz idején alakultak ki. A pesti hangszerkészítő céh alapítása 1836-ban volt. A hangszereket a 19. század közepéig kis műhelyek, manufaktúrák állították elő. A hegedűkészítés első virágkora a 16. századra tehető. Magyarországi hegedűkészítés legjelentősebb műhelyei közé tartozott a pozsonyi Leeb és Thier dinasztia és a pesti Nemessányi Sámuel műhelye. A billentyűs-húros zeneszerszám építésének múltja a 15. századig vezethető vissza. A kalapácszongora építésztörténetének első időszaka a 18. század. A 19. század a zongora nagy korszaka volt. Bécsben több száz zongorakészítő munkálkodott.
A 19-20. század legtermékenyebb üzeme Thék Endre vezetésével dolgozott. Gyárában elektikus, szecessziós darabok készültek.