Bútorművészet

A fát évszázados próbálkozások után sem sikerült tartósan pótolni. Az asztalosnak úgy kell elkészítenie a használati tárgyat, hogy figyelembe vegye a faanyag jellegzetességeit, sajátosságait: a fa fajtáját, rajzát, színét, fényét, hasadóképességét, fajsúlyát, zsugorodását, vetemedését, dagadását.

A fa alapvető tulajdonsága, hogy nem egynemű és tömör. Három metszetet különböztetünk meg / betümetszet, sugármetszet, húrmetszet/ a megmunkálás szempontjából. A bútorkészítésre alkalmas fafajtákat tűlevelű / pl. erdeifenyő, vörösfenyő, lucfenyő/ és lombos fákra / sötét tölgyfa, kőris, szil, gyertyán, bükk, akác, dió/ osztjuk. Az újkori bútorművészetben terjedt el a gyümölcsfák berakása. A bútor formáját az is meghatározza, hogy milyen szerszámokkal, technikával készítek.

Az ún. vályúládákat farönkből égetéssel készítették. A romanikában ácsolt szerkezetű bútorok terjedtek el. A különböző faragószerszámok, a gyalu és a fűrészmalom használata lehetővé tette a keretbetét-szerkezetes asztalos bútorok gyártását. A 14. századtól a vasalás helyett alkalmazták a fecskefarkkötést, faszögeket, facsapokat, köldökcsapokat, eresztékeket. A láda a középkor legfontosabb tároló bútora a volt. A gótika időszakában elkülönül a nyugat-, kelet-, dél-, és Közép-Kelet -Európa a fafajták miatt / fenyő - tölgy/

Reneszánsz: tömör fára rajzoltak mintát, majd ezeket mozaikszerűen illesztették a fadarabokba. A lombfűrészvágót a 17. században találták fel. Az 1660-tól géppel fűrészelt intarzia előnye, hogy keményfából is könnyen lehet tetszőleges kanyarulatokat vágni. A kagylóból, csigából nyert gyöngyház a legkedveltebb intarzia kiegészítő. A 18. századtól található kerámia betétlappal való dekorálás. A bútorok festése egyiptomi eredetű. A román stílus idején a nyers favázat vászonnal vonták be. A gótikus korszaktól nemcsak a bútorokat, hanem a mennyezetet is festik. Kedvelt szín a piros és a kék. Magyarországon az ún. sablon- vagy patronfestést alkalmazták. Itáliában a 14. századtól használtak aranyfóliát. Az olcsóbb változat a metallaranyozás. A használati és dísztárgyak bevonásához először Indiában alkalmazták a lakkot. A rokokó bútorművészetben a hajlított lábak patában végződnek.

A három részre szakadt Magyarországon Angliánál, Németországnál is később, az 1630-as évektől kezdi térhódítását a barokk művészete. Mária Terézia uralkodása idején 219 kastély épült Magyarországon. Rákóczi regéci udvari asztalos műhelyében velencei, csigás lábú székek is készültek. A főúri kastélyépítészetünk kiemelkedő emléke Eszterházy Fényes Miklós eszterházi /Fertőd/ kastélya, a würzburgi iskolázottságú Melchior Hefele műve. A 18. századvégén hazánkban is megteremtődött a jellegében polgári bútorművesség, amely előkészítője lett a reformkorra végleg kialakuló magyar polgári bútorművészetnek. A 19. század első felének két kiemelkedő egyénisége Pollack Mihály és Hild József. A stílusok alakulásában század elején rövid kitérőt jelent Vogel Sebestyén működése, aki az első magyar bútorgyárnoknak tekinthető. A kor legjelentősebb képviselője Steindl Ferenc volt. A bútorkészítés fontos állomása a fa esztergályozása.

Új állomás az asztalos technika történetében Michael Thonet hajlított bútora / gőzölés/. Követői /Breuner Marcel, Ludwig Mies van der Rohe/ hajlított csőbútorokat készítettek. Velük új korszak a disign vette kezdetét.