A fajansz

Fajansz: az olasz Faenza városkáról elnevezett fehérre vagy sárgára égetett, érdes törésű és át nem tetsző agyagáru, likacsos szerkezetű. A tárgyakat korongon, rendszerint gipszmintákban formálják, és terrakottára égetik. Az ónos máz az egyszer égetett tárgyakra kerül.

Ez a máz ón-ólom hamuból, homokból és konyhasóból készül. A fajansztárgy festése történhet mázon és máz felett. A színező oxidokat illanó olajjal keverik össze, és így viszik a tárgyra tollal és ecsettel. Már az ókori Egyiptomban használják az ónmázt. A középkori perzsa fajanszok legkedveltebb díszítése a fémfényben csillogó lüszteres máz. A török keramika elő szakasza az ún. Szeldzsuk-periódus, a 12. századtól a 14. századig tart. Az ónmáz megjelenése előtt agyag-, só- és ólommázat használtak az európai keramikaművességben. Az ólommáz a 13. században terjedt el Nyugat-Európában.

Az ólommázas keramikatechnika a népi fazekasművességben található meg mindmáig, a fajansz- vagy majolikatechnika, pedig a modern keramika eljárások alapjául szolgál.

A habánok Morvaországba és hazánkba telepedve igen magas színvonalú kerámiaművességet hoztak létre, mely, ha mutat is bizonyos vonatkozásban rokon vonást a 16-17. századi török, illetve magyar edénykészítéssel, de lényegileg különbözik ezektől. Elsősorban a díszítések színvilága, ornamentikája tekintetében, és nem utolsósorban technikailag találunk eltérést közöttük.
Hazánkban már a 15. században használták az olaszkorsós díszítésmotívumot - főleg a Corvin-kötéseken.

A 18. század társadalma a kézműipartól és egyre szaporodó manufaktúráktól gyakorlatias célzatú használati edényeket igényelt. Magyarországon elsőnek Holicson alakult fajanszmanufaktúra, amely egyúttal a Habsburg-monarchia legkorábbi és mindvégig legjelentősebb fajanszüzeme volt. Készültek szobrászati művek is az edényformák mellett.
Különösen híressé lettek a papagáj alakú edények. A nagyobb mennyiségben fennmaradt Veronika-alakosszenteltvíztartók azonban a szélesebb piac számára készültek.

Gyártottak itt kályhákat, fali képes lapokat, sőt nagyméretű fajanszbölcsőt is.
Tata fajanszgyárában kevesebb önálló szobrászati mű készült, plasztikus alkotásai közül a rákos dísztálak lettek híresek.
A budai üzem fajanszainak díszítési módja a Holicson és Tatán kialakult minták nyomán haladt, de itt leginkább a XVI. Lajos-stílus leegyszerűsödött formáit alkalmazták.