A magyar barokk népzenéje

A XVI. századi vándorlantosok fokozatosan eltűntek és helyükbe fizetett virginás, hegedűs, trombitás, dudás, sípos, cimbalmos, dobos, udvari muzsikusok léptek. Főúri rezidenciákban, az erdélyi fejedelmek udvarában alkalmi, illetve hamarosan állandó együttesek működtek.

Sajnos muzsikájukból vajmi kevés maradt fenn hangjegyekben. Nemzetközi tartalmú külföldi gyűjtemények " magyar"/ungarescha, hajdú, "ong","ung"/ táncain kívül az erdélyi Kájoni-kódex és a Vietorisz-kódex őrzött meg magyar dalokat és virágénekeket. A XVII. században kezdik kinyomtatni a vallásos népénekeket. A XVIII. század a verbunkos zene és a népzenei "új stílus" megjelenésének ideje.

A pásztorélet népdalai

A pásztorélet meghatározója volt az egész magyar népdalkultúrának. A honfoglalás korában az élet központja és biztosítéka a ló és a szarvasmarha. Az emelt hangon folyó állatterelés alakíthatta ki a magasból, főleg kvintben és kvartban ereszkedő pentaton hangsorú dallamstílust.

A letelepedés után előtérbe került a szarvasmarha-tenyésztés, a Bakonyban, a Mátrában növekedett a sertésállomány. Megnőtt a szerepük a kanászoknak is. Társadalmi rétegeződése ellenére a pásztornép folklórja egységes maradt, a szövegek ma is tartalmazzák a pásztorélet mozzanatait. A dallamok többsége a régi stílushoz tartozik, alapjaiban pentaton hangsorú, kvintváltó, ereszkedő dallamvonalú.