Advent- a megérkezés

A karácsonyi készülődés már sok helyen kezdetét vette. Szép lassan megjelennek az utcán az ajándékárusok, karácsonyi dallamok hangjai lengik be a városok üzleteit és az emberek teli szatyrokkal megpakolva sietnek a dolgukra.

Mindenki fejében az a gondolat motoszkál, mivel is lephetné meg barátait, szerezhetne örömet szeretteinek az ünnepen.
Persze a karácsony méltó megünneplésének elengedhetetlen része az advent, az ünnepet megelőző négy hét. Az advent varázsos hangulatát, a karácsonyi várakozást a régmúlt mitológiája alakította ki. Abban az időben az emberek még hittek a boszorkányokban, gonosz lelkekben, varázslókban, mindenféle régi istenekben, éppen ezért használtak misztikus dolgokat.
Például, koszorút fontak vesszőből, fűzfából és fenyőágakból, amelyet arany vagy piros színű szalaggal díszítettek.
Minden egyes szín, forma sajátos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik.

Úgy tartották, hogyha ilyen "szent" koszorúkkal veszik körbe a házakat, az elűzi a gonosz szellemeket. Ezek az ősi rituálék azonban, szép lassan feledésbe merültek. 1838-ban Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész az általa alapított gyermekotthon egyik termébe egy hatalmas csillárt készített fából. Erre a csillárra minden egyes istentisztelet alkalmával egy gyertyát tűzött.
Ez a kedves szokás hamar követőkre talált, de csak 1860-ban alakult ki az a forma, hogy csupán csak négy gyertyát, az advent négy vasárnapjának jelképét tűzték a koszorúra.

A gyertyagyújtás a keresztény mitológiában, annak a fontos események a része, amely Jézus eljövetelét jelenti. Minden újabb gyertya meggyújtásával egyre közelebb kerülünk a karácsonyhoz.
Ezeket a várakozással teli heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére, amit Szűz Mária tiszteletének szenteltek.

Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, a meglepetés kincsesháza. Ezt a szokást egy édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska. Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott.
Később a fiúból felnőtt lett, és nemhogy nem felejtette el ezt a kedves ajándékot, hanem az adventi kalendáriumok árusításával maga is több millió gyermeknek szerzett örömet.