Shakespeare és a film

Számos lehetőség kínálkozik Shakespeare tanításakor a drámák "életre keltésére". Természetesen első helyen a színházi előadás áll, hiszen még egy kevéssé sikerült színházi produkció is hatásosabb lehet a "magányos" olvasásnál.

A dráma, legyen az akár komédia, akár tragédia a színpadon testesül meg igazán.

A konfliktusoknak, feszült helyzeteknek, vagy a komikus jeleneteknek a hús-vér ember és az élő beszéd adja meg a hitelességét.

Állandó vita tárgya, hogy elválasztható-e a dráma (szöveg) és a színházi előadás egymástól, holott a színház (színjáték) önálló művészeti tevékenység. Valójában nem is az a kérdés, hogy elválasztható-e a két dolog, hanem, hogy el kell-e választani, ill. mi a célja a drámaolvasásnak és a színpadi előadás megtekintésének. Nyilvánvaló, hogy az olvasott szöveg sokkal alaposabban vizsgálható az írói megoldások szempontjából. A szövegvizsgálat sok olyan apró részletre világíthat rá, amely az egyszeri látvány visszatekintő elemzésében észrevétlen marad. De színházi élmény, az életre keltett szöveg varázsa ez esetben sokkal inkább a valóság illúzióját kelti, mint az olvasás. Az olvasás a dráma műfaji, szerkezeti, poétikai, dramaturgiai összetevőinek feltárásában segíthet, a színpadi mű pedig elsősorban a katarzis-élmény, a mű üzenetének, esztétikai, etikai rendszerének komplex élményét ülteti a nézőbe. Természetesen mindkét befogadási metódusra szükség van, igaz azonban az is, hogy az egyik vagy másik élmény elmaradása ellenére is megérthető, értelmezhető és élményt adó a dráma.

A színházi előadások filmre vett változatai is nagyban segíthetik a darab esztétikai, etikai rendszerének megértését.

Ez esetben a videotechnika segítségével meg lehet állítani vagy újrajátszani azokat a jeleneteket, amelyek kapcsán a szöveg vagy a szituáció értelmezésébe foghat tanár és diák egyaránt.

A színházi élmény ugyan csorbát szenved, de ha megfelelő a felvétel (közelképek stb.) a színész munkája is megfigyeltethető nem csupán a drámai cselekményre kell koncentrálni. A színházművészet kulisszatitkaiba talán a technika segítségével még könnyebb is betekinteni, mint az egyszeri látványra való visszaemlékezéssel.

Más a helyzet a különféle darabok alapján készült filmekkel. Ez esetben külön kell, ill. érdemes választani a színpadi mű szövegét, dramaturgiáját attól a megoldástól, amelyet a film rendezője alkalmaz. A filmnyelv, ill. filmes eszközök értelmezése és értékelése adott esetben részben vagy akár teljes egészében is elválasztható a feltételezett írói szándéktól. S bár a színpadi megjelenítés is önálló művészet, a film esetében ezt fokozottan kell figyelembe venni.

Shakespeare műveinek többsége az elmúlt évtizedekben rendszeresen alapanyagául szolgált a filmkészítőknek.

Nem csupán a BBC által készített televíziós sorozatra kell gondolnunk, hanem a tengerentúli, a nyugat- és kelet-európai filmgyártás számos alkotására.
A leggyakrabban megfilmesített alkotások közül a Romeo és Júlia-feldolgozásokra irányítanám a figyelmet. Shakespeare tragédiája kötelező tananyag. A Shakespeare-életmű feldolgozásának indításához alkalmasabb, mint más (pl. Hamlet) műve. Három olyan filmalkotás is rendelkezésre áll, amely segítheti a dráma- és filmértelmezés kettőségén alapuló témafeldolgozást:

Franco Zeffirelli: Romeo és Júlia

Baz Luhrmann: Romeo és Júlia

John Madden: Szerelmes Shakespeare