Sue Townsend: Coventry újjászületik

"Két dolgot rögtön el kell árulnom magamról: az egyik, hogy gyönyörű vagyok, a másik, hogy tegnap megöltem egy Gerald Fox nevű embert" - kezdi hősnőnk, Coventry Dakin távolról sem szokványos történetét. Ez hősnőnk újjászületésének első stációja.

Sommerset Maugham óta tudjuk, hogy a művésznek lenni valójában nem puszta hivatás, hanem elhívás is egyben. Az Ördög sarkantyúja c. regény festője sem művészpalántaként bújik a világra, de megjárja a maga poklát. Mondhatnánk: "kapuzárás előtt", lassacskán már élemedett korba lépve szakít áporodott, naftalinillatú bútorok és tisztes polgári család körébe zárt életével és választja a művészek kopott állú, de egyedül járható útját.

Coventry nem művész. Legalábbis abban az értelemben, ahogy fent említett festőnk felfedezte magában a bujkáló tehetséget. Ellenben tagadhatatlan: az emberi élet útjának felén mindketten drasztikus lépésre szánják el magukat, tudva tudatlan a következményeket és vállalva a slamasztikát. Hősnőnket a véletlen gyilkosság egyúttal azonban szabadságra is ítéli. Bűne kiűzi őt a "paradicsomból", ami utólag inkább poshadt állóvíznek hat, mint a mindennapok oázisának. Rázúdul tehát a számkivetettek és törvényenkívüliek didergő és korgó gyomrú szabadsága - szóval elindul a nagykaland, a bujkáláshoz megfelelő nagyváros, London színfalai közt.

Coventry nem átlagos jelenség. Első látásra talán csak csinos arca és duzzadó mellei - a gyilkosság eme két gömbölyded indítéka - tűnhetnek fel, de az egyes szám első személyben rögzített történet már az első bekezdéstől nem hagy kétséget afelől: emellett a nő mellett nem fogunk sokáig unatkozni. A sziporkázóan szellemes és az időről időre eleven gúnnyal átitatott stílus kamaszkori emlékeket idézhet, egy bizonyos Adrian Mole titkos naplójának fordulatait... na ja: Sue Townsend ím nem veszett el, csak átalakult. Ezúttal felnőtteknek szóló történetet tálal elénk fantáziája megannyi fura teremtményével és a lehető legízletesebb iróniával körítve. Angol humor - a kontinentális gyomornak is emészthető formában.

Coventry életművész - ráadásul szemünk előtt vedlik át, pontosabban "vedli le" a háziasszonyok rendes kéménypucoló "mackóját", hogy alóla előbújjék egy izgalmas és vonzó nő. A nő, aki - naplója tanúsága szerint - titkon beiratkozott egy önképző körbe, hogy teret nyisson Lauren McSkye-nak, a művésznek. A játékhoz nem kell más, mint egy fekete paróka, fekete PVC-esőkabát és egy fekete kalap - és persze a szenvedélyes és szellemes, immár egzotikus külsejű Cov.

Coventry azonban anya is. Mégpedig magányos, szökésben lévő anya nyomában a Scotland Yarddal. Ez az utolsó, még el nem tépett kötelék, a láthatatlan köldökzsinór. Ez segít majd Coventrynek, abban hogy ne csak a marginális világ lakóit tanulja meg elfogadni, hanem családját, ahogy ő nevezte, a "sivárokat" is.
Ne hagyd ki ezt a páratlan kalandot London járdáin!