Dosztojevszkij: A hasonmás

Első kéziratába pillantva, Bjelinszkij így kiált fel: "Új Gogol született!" Dosztojevszkij 1846-ban megjelenő A hasonmás c. kisregényét mégis épp az orosz naturális iskola vezérének kritikája ítéli - átmenetileg - halálra.

Dosztojevszkij műve számos okból is megfeküdhette Bjelinszkij gyomrát. Hátborzongató története a kishivatalnokról (Goljatkin), aki egy nap önmagával találkozik szembe - fantasztikus elemekkel telített valóság, s valóssá változott fantasztikum. Így máris érthető Bjelinszkij csalódottsága. Goljatkin bensőbe fojtott kívánságai öltenek testet alteregójában - lelke tárgyiasul, ez mutat meghasonlott személyiségére. A "másik" szenvtelen magabiztossággal viszi véghez a kishivatalnok vágyott karrierjét, aki azonban semmit sem tehet ellene. Kétségessé válik ugyanis, hogy melyikük a valódi.

Megkettőződés, eltárgyiasulás - Dosztojevszkij olyan világról tudósít, ahol egyéniségét vesztett, mással is felcserélhető bábok halmazává alacsonyodott a társadalom. Az egyéniségromboló uniformizálás korábbi alapokon nyugszik, Nagy Péter cár rendezte fizetési osztályok szerint kasztokba az orosz társadalmat. Goljatkin, bár személyisége már megkettőződött, de tiltakozik az egyéniség elvesztése ellen - ezen a ponton végképp abszurd színezetet nyer a mű, és leginkább közelít Gogol groteszk elbeszéléseihez: Az orrhoz vagy A köpönyeghez.

Fokozza szövege misztikumát, hogy Dosztojevszkij eleve mítoszburkolta helyszínre, Pétervárra helyezi Goljatkinját. Város, amit a kortársak "észak Velencéjének" hívtak - város, amit baljós módon mocsárra, a gonosz lelkek tanyájára építettek. Egykor a katonai és gazdasági erő jelképe, később ájtatos lelkek ura, mikor Moszkva után - egyházközpont értelemben - a "harmadik Róma" titulust kapta. Átkozott város. Nagy Péter teremtménye, akinek alakja nemcsak védelmezőn, de fenyegetően borult rá. A cár hatalmas reformtervei, égbetörő vágyai és hatalomszeretete, mind erősítették sok hívő lelkében: ő maga az Antikrisztus. Ráadásul - mint már említettük - mocsaras terepre épül a város. Iszapba pusztult emberek kóbor lelkei járják utcáit, nyomasztják lakóit. Mondják is: esténként "a pétervári gázlámpákat az ördög gyújtogatja meg". Csalóka város - benne bármi megtörténhet.

Különös meseszövedék - borzongató, tragikomikus meséé. Egy szorongó lélek történetét, meghasonlott, skizofrén állapotát ábrázolja. Bizarr téma, nem páratlan a maga nemében - sok magyar író teremt majd tollhegyvégről alteregót magának a XX. században is: Kosztolányi és Esti Kornélja, vagy Krúdy meg a Szindbádja, valamennyien hasonmás-formázók. Ha pedig szóba került a skizofrénia, nem mulaszthatjuk el megemlíteni Babits Mihály remek regényét, a Gólyakalifát sem. Igazi csemegék egy alapos lélektani lakomához.