Edgar Allan Poe: Bice-Béka

Képzelj el távol egy egzotikus, gazdag szigetet - most pedig színezd az egészet feketére: fekete földjén fekete virágok emelik fejüket, fekete víztükrét fekete halak szelik. Feketék a bennszülöttek is - kívül-belül nyomasztóan feketék. Lidérces látomás egy színtelen, magába záródó világról.

Udvari bolond (Velasquez festménye)
Udvari bolond (Velasquez festménye)
Történetünkhöz hasonló baljós árnyak kíséretében költözött be Európába a romantika. A 19. század első felében uralkodó korstílus mániákusan vonzódott a lélek sötét, démonikus oldalához. Ősi atavisztikus félelmek táplálják rémmeséit - ez a kor adja Mary Shelley Frankensteinét, vagy a vámpír-történetek jelentős részét is. A kortárs horrorfilmekkel és regényekkel szemben a romantika rémei vagy testet sem öltöttek, vagy pedig antropomorf (emberi alkatú) szörnyek voltak, - mint ilyenek, jóval félelmetesebbek.

Antropomorf, de torz is egyúttal - borzongató és nevetésre sarkalló. Bergson írja Nevetés c. könyvében, hogy az tud igazán mosolyt csalni arcunkra, ami valamilyen módon eltér az átlagtól, vagyis, átlagos formák eltorzított változata. Gondoljunk csak Victor Hugo szörnyszülöttjére: Quasimodo, a toronyőr is nevetség tárgya az egyik pillanatban, majd a megtestesült borzalom a másikban. Méltó párja taszító külsőben és heroikus szenvedélyében Poe "mostohagyermeke", Bice-Béka.

A ma már klasszikusnak tartott amerikai író utolsó elbeszélése ez: egyike azon novelláknak, melyek világhírt hoztak neki, A holló, azóta legendássá vált verse mellett.
A Bice-Béka egy udvari bolond megalázó életének és lázadásának története, Poe jellegzetesen sejtelmes, rossz előérzetekkel terhes és iróniával kezelt elbeszélésmódjában. Történetét feltehetően egy 14. századi krónikás, a francia Jean Froissart munkáiból meríthette, aki egy helyütt tragédiába és pusztító lángokba torkolló főúri mulatságról számol be.

Udvari bolondok főként a törpék soraiból kerültek ki, bánatos arcocskájuk ismerős lehet Velasquez udvari portréiról is. Többjüket szándékosan csúfították el, formázták torzzá, hogy még nagyobb legyen a mulatság. Gúnyolódó mosolyában azonban ott a hála, hogy nem vele babrált így ki a sors. Bice-Béka bezzeg törpe és nyomorék. Erőszakkal hurcolták az országba, hogy mulattassa az uralkodót - ettől kezdve vaskos és otromba tréfák céltáblája a fogyatékos test. Nyomorék testéért cserébe azonban emberfeletti erővel ajándékozta meg a természet. Bosszújához elegendő erővel.
Bice-Béka története némi elégtételt szolgáltathat mindazok sorsáért, akik hosszú századokon át voltak királyi mulattatók és lábtörlők is egy személyben. Poe korában többnyire még nem pusztán öncélú borzongatás volt az írói cél.
Bújj párnáid biztonságos ölébe és kellemes borzongást!