Csingiz Ajtmatov kitüntetése

Csingiz Ajtmatov író, Kirgizisztán nagykövete a "Pro Cultura Hungarica" emlékplakett kitüntetettje lett, ki a brüsszeli magyar nagykövetségen Bozóki Andrástól, a nemzeti kulturális örökség miniszterétől vehette át elismerését.

Európában nincs olyan ország, amelynek nyelvére ne fordították volna le a most 77 éves író-diplomata valamelyik regényét. Dzsamila szerelme, Fehér Hajó, Első Tanító, Tengerparton futó tarka kutya, Egy évszázadnál hosszabb ez a nap, Vesztőhely vagy A versenyló halála sokat mondanak az olvasni szeretők számára.
Csingiz Ajtmatov 1928-ban született, és a kirgizisztáni Tiensan hegy lábánál fekvő kicsiny Seker faluban nevelkedett egy sokgyermekes családban, ahol a legenda szerint a mitikus kirgiz hős, a honfoglaló Manasz is nyugszik. Mivel édesapja a 30-as években dúló sztálini rémuralom áldozatául esett, a család az apa szülőföldjére, a kicsiny Seker faluba menekült.
Ajtmatov már gyermekfejjel dolgozni kezdett a helyi kolhozban, majd a háború után tovább tanult, a szomszédos kazak városban, Tarazban végzett állatorvosi szakot a mezőgazdasági technikumban. Azonban mindig is az írás érdekelte igazán, és az 1950-es években publikálni is kezdte első novelláit. A hatvanas évek végére az egész Szovjetunióban felfigyeltek írásaira, ő közben a fővárosba költözött, és mint agrár-újságíró és tudósító dolgozott. Későnn egy orosz irodalmi folyóirat szerkesztője lett, majd a Pravda kirgizisztáni tudósítójaként kereste kenyerét.
Művei orosz nyelven váltak ismertté, és oroszból fordították őket le közel száz nyelvre, köztük magyarra is. A magyar olvasóközönség jól ismeri híresebb elbeszéléseit (Dzsamila szerelme, Fehér Hajó, Első Tanító, A versenyló halála, Tengerparton futó tarka kutya) és regényeit (Egy évszázadnál hosszabb ez a nap, Vesztőhely).

Ajtmatov 1995 óta hazája brüsszeli nagykövete, többször jelölték a Nobel-díjra is.