Agyonlőttek fala

"Amint az ősember a természettől rettegve önmagába rejtőzik, úgy menekülünk mi is vissza önmagunkba az olyan "civilizáció" elől, amely az ember lelkét megsemmisíti." Ez volna az expresszionizmus sarokpontja? A lélek a kulcs?

Kassák Lajos: Expresszionizmus c. tanulmánya alapján

A többi irányzattól eltérően az expresszionisták nem alkottak jól körülhatárolható csoportot, kiáltványt sem adtak ki. Az 1910-ben alapított Der Sturm c. lap jelentette az összekötő kapcsot, de ez sem tudott/akart a mozgalomnak egységes jelleget adni. Az irányzat egyik meghatározó jellemzője a német-orosz együttműködés: a Münchenben alapított egyik művészcsoport vezetője az orosz Vaszilij Kandinszkij, a németországi expresszionizmus legjellegzetesebb képviselője a szintén orosz születésű Marc Chagall volt. Ez a szoros kapcsolat annak ellenére fennmaradt, hogy az I. világháborúban Németország és Oroszország ellenfelekké váltak.

Chagall formái és színei
Chagall formái és színei

Kassák szerint az expresszionizmus irányzatai:

 

  1. a Kandinszkij-féle absztrakt, teoretizáló, a geometriai leegyszerűsítésig eljutó;
  2. nyers indulatokkal dolgozó, érzelmes, romantikus irányzat, amelyet a saját lendülete irányában torzuló szenvedélyesség, nyers indulat ural. Az emberben gomolygó, még eddig formát nem öltő érzelmi világ vetítődik ki a művészi alkotásban, az alkotó bensőjében átformált természetet jeleníti meg a kép síkján, megvetették a kimondható törvényekkel való minden kapcsolatot;

Az expresszionista irodalom gerincét a gyakorlatilag cselekmény nélküli ill. belső cselekvést ábrázoló drámák, emberi indulatokat, lelkiállapotokat bemutató művek jelentik. A rajongó, extatikus tartalom, az olykor feminin érzelgősség, formai lazaság nem véletlenül jött létre az érzelmi misztikától szabadulni nem tudó oroszoknál és a filozófiai misztikában vergődő németeknél.


Kassák szerint az expresszionista irodalom tovább jutott céljai elérésében, mint a képzőművészet, de hiányzik az az eszmei megfogalmazás, ami a megújulás felé vitte volna az alkotásokat és alkotókat. Az egy helyben topogás, a panaszkodás és a meditáció mellett azonban az expresszionizmus fontos esztétikai öröksége a képek tüzes átszínesedése, a versek érzelmi tartalmakkal telítettsége. Az irányzat a rejtőzködő nüánszok, az érzelmi gazdagság és a nyelv kiaknázatlan értékei iránt felkeltette a közönség és a művésztársak az érdeklődését

Kandinszkij formái és színei
Kandinszkij formái és színei

Hermann Bahr: Az expresszionizmus (1916) - részlet

„Az expresszionizmus eleinte itt-ott tapasztalható, meglehetősen konok, sőt dühödt megnyilvánulásaira a fennálló állapot szolgál mentségül. Ez az állapot valójában majdnem az ősember állapota. Az emberek nem is tudják, mennyire igazuk van, amikor gúnyolódva mondják az expresszionizmus képeiről: „mintha vadak” festették volna. A polgári uralkodó kor csinált belőlük vadembert. Más barbárok fenyegetik ezt a kort, mint amelyektől Rodbertus félt: nekünk kell mindannyiunknak barbárokká válnunk, hogy az emberiség jövőjét ettől a kortól megmentsük. Amint az ősember a természettől rettegve önmagába rejtőzik, úgy menekülünk mi is vissza önmagunkba az olyan „civilizáció” elől, amely az ember lelkét megsemmisíti. Az ősember saját bátorságában lelte fel annak bizonyságát, hogy fölötte áll a fenyegető természetnek, és e benne rejlő titokzatosan megváltást ígérő erő tiszteletére, mely viharok, vérengző állatok, ismeretlen veszedelmek borzalmai közepette megóvta a kétségbeeséstől, ördögűző jelekből varázskört vont maga köré, varázsjelekből, melyek hadat üzennek a fenyegető természetnek, határvonalat vonnak az ember tulajdona köré, hirdetik lázadását a természet ellen és hitét a lélekben. A „civilizáció” által megsemmisítve mi is érzünk magunkban egy végső erőt, melyet mégsem lehet elpusztítatni: halálfélelmünkben erre támaszkodunk, ezt szegezzük varázsjelként a „civilizáció” ellen; a bennünk élő ismeretlen varázsjelét, amelyben bízunk, hogy megment, a rabbá lett lélek vészjelét: az expresszionizmus adja. Ezzel azonban újra csak a művészet fele, de jobbik fele az, amely megvalósul. (Koczogh Ákos fordítása)

Kokoschka vonalai és a színek
Kokoschka vonalai és a színek

Ernst Toller: Agyonlőttek fala

Sikoly, kiáltás görnyesztette a falat.

Mint Szent Sebestyén teste kínnal felfakadt
ezer sebében az ezernyi nyílnak,
a kövek a rések sebei kinyíltak,
mikor homokba fúlva vérük elapadt.

Sápadt halál őrjöngött naponta, leköpött öl lett az anyaföld,
Isten: szegény, csupasz, üldözött,
de a fal vádolva vonta
– minden kínok anyja –, vonta csak
néma szívére az áldozatokat. (Orbán Ottó fordítása)

Munch és a szépség
Munch és a szépség

August Stramm: Tűzben

Lassú kínszenvedések
Kínhalálok durrogásban
Magányban
Elfalazva
Egyedül
A nagy közösség árkain (Tandori Dezső fordítása)

 

Farkas Judit