A mennyiség bűvöletében

A 16-17. században jelentek meg az állandó, nyilvános színházépületek, amelyeket az állandóan fizetőképes közönség tartott el. Mivel azonban ez a közönség nem jelentett jelentős tömeget, az ő változatos szórakoztatásukra a "darabtermelést" fokozni kellett.

Ugyanerre az időszakra esik a hivatásos színészet kialakulása is. Az ókorban, középkorban és a reneszánszban szintén voltak ilyen színészek, de kis számban. A jelenség általánossá válása egyrészt az előadások szakszerűbbé válását vonta maga után, másrészt viszont a megélhetéséért játszó művész kiszolgáltatott a megrendelőnek, közönségnek ill. mecénásnak.

Maszkok
Maszkok
A megrendelő döntötte el, hogy neki mi tetszik, ő határozta meg, hogy mi a sikeres. A színészi játékot az is nagyban befolyásolta, hogy melyik társadalmi rétegnek szólt az előadás. Gondoljunk csak a vaskos és közönséges commedia dell’arte-ra ill. a főúri udvarok (túl)elegáns és kifinomult játékára. Hivatásos színészek szerepeltek a nagyobb fővárosokban szerveződő állandó színházakban, de a vásárokon fellépő helyi és vándortársulatokban is. A két társulat egyébként Angliában nem különült el élesen egymástól, mert az állandó színházak nyári szünetében a művészek a vásárokon léptek fel. Franciaországban nagyobb volt a konkurenciaharc a kétféle társulat között, amit végül az állandó színházak „nyertek meg”. A vásári komédiák hangnemét a bábszínházak ill. a boulevard-színházak vették át.

Korabeli ízlést tükröző kosztüm
Korabeli ízlést tükröző kosztüm

A barokk színház

A barokk színház fénykora a 16-17. századi Spanyolországban volt. Az utcai vagy állandó udvari színpadok mellett ún. autókat rendeztek, ami az ellenreformáció sajátos eszközeként a katolikus hit megerősítését célozta. Ezeken a teátrális eszközöket alkalmazó látványos előadásokon azonban nem a középkori misztériumjáték éledt újra, hanem az egyházi tanítás meggyőző magyarázatát és dicsőítését szolgálták, az áhítatot, a látomásosságot igyekeztek felkelteni. Az egyes jelenetek megjelenítéséhez gyakran használták a középkorban elterjedt kocsiszínpados felvonulásokat.

Az állandó színházak a színpad területét jelentősen megnövelték mélységében, kétoldalt görgőkön ki-be tolható, cserélhető díszletelemek szolgálták a rendezői koncepciót. Ezeket hívjuk a mai napig kulisszáknak, dinamikus, gyors és nagyszámú díszletváltozást tettek lehetővé. A játéktér bővíthetővé, szűkíthetővé vált, akár egy darabon belül is dinamikus környezetváltozás illúzióját tudtak biztosítani, amit külön segítettek a mennyezetről aláereszthető díszletelemek.


Moliere széke
Moliere széke

Klasszicizmus és felvilágosodás színháza

A 16. század végétől Párizsban is működött állandó színház, a híres Comédie Française-t pedig 1680-ban alapította XIV. Lajos, három korábbi együttes összeolvasztásával. A versailles-i királyi udvar mellett a különböző főúri kastélyokban is működtek többé-kevésbé állandó társulatok, amelyek opera, balett vagy színházi előadásokkal szórakoztatták a nagyúri közönséget. A látványt alapvetően az határozta meg, hogy milyen műfajú a darab: a drámák egyszerűbbek voltak, kevesebb látványelemet használtak, míg az operák, a balettek és az udvari ünnepségek a barokkban is használt látványelemekkel és technikai felszereltséggel igyekeztek minél nagyobb káprázatot előidézni. Az elegáns vonalak, finom színárnyalatok mellett a szemfényvesztésre törekvő virtuóz, sokszor öncélú hatások jellemezték az előadásokat: az emelők, süllyesztők, fényhatások, tűz és gőz használata mindennapos volt.

A 18. századi Franciaország a felvilágosodás hatása alatt állt, de a színpadi világot, a színházi környezetet jelentősen nem változtatta meg a szellemi forradalom.


Források:
A színház világtörténete Gondolat Kiadó 1972
Székely György: A színjáték világa Gondolat Kiadó 1986
Színházi kalauz Gondolat Kiadó 1981