Norman Mailer emlékére

Amerikában a legjobb prózát a férfi WC-k falára írják" - jelentette ki s adta írásba a Meztelenek és holtak szerzője 1963-ban. Igazi Norman Mailer-i mondat volt ez: nárcizmus és provokáció, röhejesen képtelen nagyotmondás és zagyva bölcsesség hasonlíthatatlan keveréke.

2007. november 10-én elhunyt Norman Mailer amerikai író. Egy New York-i kórházban halt meg veseelégtelenségben. 84 éves volt. Dolgozott regényíróként, újságíróként, de írt forgatókönyvet és rendezett is. Pályafutása során kétszer kapott Pulitzer-díjat, és elnyerte az amerikai könyves szakma legrangosabb elismerését, a National Book Awardot is.

Norman Mailer portréja
Norman Mailer portréja
Mailer a Meztelenek és holtak című, 1948-ban megjelent II. világháborús regényével lett világhírű író. A regény valóságos élményeket alapul, hiszen 1944-ben behívták katonának, így részt vett a csendes-óceáni harcokban. A mű témája elsősorban nem maga a háború, hanem a különböző emberek viselkedése az agresszió, az öldöklés, az életért vívott küzdelmek során. Maga a háború naturalista módon részletezett, de nem ez a lényeg, hanem a két alapvető társadalmi típus (a fasiszta-elnyomó és a közösségi- demokratikus gondolkodású) közti feloldhatatlan ellentmondás rendkívül árnyalt bemutatása. Mindenképp újdonságnak számított a durva, trágár irodalmilag korábban leírhatatlannak minősített szavak elég gyakori használata a műben, ám ez nem önkényes írói eszköz, hanem a valószerűséget erősítő stiláris fogás.

Norman Mailer portréja 1963-ból
Norman Mailer portréja 1963-ból
Hatvanéves írói és közemberi pályafutása során nagyon gondosan került mindent, ami alapján átlagos embernek lehetett volna tekinteni, ill. ha már a nagy társadalmi népkohóba való belesimulás fenyegette, akkor gyorsan tett vagy publikált valamit, amivel ezt a fenyegetést szét tudta törni, újra a botrányairól beszélt Amerika. Mind magánemberként, mind irodalmilag gondosan kerülte a normalitást. Kötekedő, szókimondó, öntörvényű ember képét alakította ki magáról: gyakran berúgott, verekedett, füvet szívott. Gátlástalan magamutogató figura, aki mindig olyasmibe keveredett, ami, ami nem az ő dolga volt. Radikális – és meglehetősen zavaros – eszmék mentén politizált, az Egzisztencialista Párt színeiben indult a New York-i polgármester-választáson, kioktatta Kennedy elnököt, tüntetést szervezett. Mindig hallatta hangját, ha lehetőség adódott a harcias, nagyhangú kiállásra, önmaga megmutatására, s nem bánta, ha ezért megverik vagy bebörtönzik. Annál nagyobb volt tudniillik a botrány, és azt ő nagy szerette. Szerette intenzíven megélni mindazt, ami történik. Az sem zavarta, ha ezért kinevetik, mint pl. amikor túlkorosan csatlakozott a beat-nemzedékhez, majd hippiként tűnt fel. Az eddigiek alapján természetes, hogy a  vietnami háború idején háborúellenes aktivista, diákforradalmárok szövetségese volt. Élete során hat feleséget cserélt le, közülük az egyiket meg is késelte.

Az évszázad mérkőzése
Az évszázad mérkőzése
Paradox író volt paradox helyzetben: műveiben felsejlik a nagy formátum, de ennek beteljesítéséhez a Meztelenek és holtak álltak a legközelebb, a többi alkotás meg sem közelítette azt. A számonkérésnek természetesen semmi értelme. Mailer tudatosan fogalmazott élesen, provokált, használta az esetlegességet írói eszközként, vagy éppen adta el nevét jó pénzért az amerikai tömegkultúra népszerűsítéséért. Ebből a célból írt könyvet a Joe Frazier és Muhammad Ali óriási üzleti vállalkozásként is működő összecsapásáról, amit az évszázad meccsének is neveznek. Életművének eklektikus voltát bizonyítja, hogy éppúgy megjelentek írásai Marilyn Monroe-ról, mint a CIA-ről vagy épp Jézus Krisztus lelkületéről. Az utolsó Magyarországon megjelent műve Várkastély a vadonban címmel Adolf Hitler portréjához kívánt hozzászólni. A kemény fiúk nem táncolnak című thrilleréből saját maga rendezett filmet.

Botrányhős volt, aki szerette a fenegyereket játszani, aki kiválóan kezelte a médiát, aki gazdagságra, világhírre, társadalmi megbecsültségre és hosszú életre vágyott. És mindez sikerült.

Farkas Judit