- eTwinning
- Learning Events: újabb kurzusok indulnak
- eTwinning Road Show: Európa házhoz megy
- Kompetencia alapú programcsomagok
- Szolgáltatói kosár
- Sulinet Nyelvek
- Sulinova Adatbank
- Magyar Géniusz Portál
- Nemzeti Tehetség Program
- Digitális Irodalmi Akadémia
- Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
- Történelemtanárok Egylete
- Magyarország Képes Történelmi Kronológiája
- A holokauszt Magyarországon
- Jelkép és örökségtár
- Realika - Digitális foglalkozásgyűjtemény és oktatásszervezési szoftver
- Természetbúvár labor
- A magyar nemzeti parkok honlapja
- Segítségnyújtó szervezetek
"Thalia" papjai az ókori Keleten
Szent és profán! A drámai előadások ősét jelentő kultuszok voltaképp rituális dialógusok, ahol egy-egy haragvó istenséget próbáltak jobb belátásra bírni, de megjelentek már az iskolai, tanárokat kigúnyoló"színdarabok" is.
Előzmények
Az őskori kultúra preteátrális elemei (pl. barlangrajzokon látható maszkos, agancsos emberalakok) tovább éltek az Ókori Kelet államainak vallási rítusaiban. Ez a logikai kapcsolat – természetesen – erősen hipotetikus, hiszen a barlangrajzok és az első színjátszásra utaló írásos források között kb. 5000 év telt el, de a későbbi fejlődés alapján nem önkényes és légből kapott.
Az első írásos dokumentumok tehát a Kr.e. 3. évezred elejéről származnak. Az őskori vallási szertartásokhoz kapcsolódó rítusok annyiban változtak, hogy nem a természeti erők, hanem istenségek lettek a „címzettjei”, valamint állandó helyszínhez, a templomhoz vagy a termés biztosítása érdekében magához a földhöz, illetve a temetőkhöz (halottkultusz) kötődtek.
A szertartások formái is megőrizték az ősi „alakoskodást”, vagyis az istenfiguráknak megfelelő jelmezt és maszkot öltöttek a résztvevők, valamint emberi tevékenységet folytató állatok formájában jelentek meg. (Pl. az uralkodó szimbolizálta a trónon ülő oroszlán). A vallási kultuszok egyik alapvető eleme az ember mindennapi létért vívott harca, a természeti erőkkel folytatott küzdelem, s ezeket az erőket mind Mezopotámiában, mind Egyiptomban szörny alakban jelenítették meg. A szertartások egy jelentős részét időről időre megismételték, hiszen a természet is ismétli önmagát az évek, évszakok rendje szerint.
A kultusz részét jelentették a rituális dialógusok, ahol az istent megszemélyesítő személy az őt meggyőzni vagy megnyerni akaróval folytatott az előírásoknak megfelelő, rögzített beszélgetést. Az istenségek, természeti erők mellett a rítusok a temetéshez és a termékenységhez kapcsolódtak. Ez utóbbi témában kedvelt jelenet volt az istenségek közötti szent házasság megkötése.
A rituális szövegeken kívül a mezopotámiai népeknél fennmaradtak olyan párbeszédes versszövegek, amelyeket az ún. édubba-költészethez sorolnak. A édubba az írnokokat képző „tábla háza”, ahol a diákok gúnyos, szatirikus hangnemben verselték meg a velük történteket, az oktatókkal zajló konfliktusaikat, kifigurázták a tanári gyengeségeket.
Mezopotámia
A meghaló és feltámadó istenségek kultikus drámáit feltehetőleg itt is papok adták elő, nagyméretű szobrok felhasználásával. A későbbiekben elterjedő Mithrasz-kultusz szertartásain már maszkokat is használtak. Plutarkhosz szerint Nagy Sándor épített színházakat a görög szokásnak megfelelően, de le is romboltatta a régieket, tehát léteztek ilyenek ezen a területen a hellenizmus előtt is.
Egyiptom
Az egyiptomi vallásos szövegek erősen dramatizált volta arra utal, hogy fontos szerepet kapott ez a tevékenység, de az előadások jellegét, körülményeit nem őrizték meg a források. A képi ábrázolások szerint a zenének és a táncnak jelentős szerepe volt a kultúrában, de a színész szó egyiptomi megfelelőjét nem sikerült egyértelműen azonosítani.
A dramatizált szövegek javarészt az Ozirisz-kultuszhoz kapcsolódnak, a meghaló és feltámadó istenség története nem csak Egyiptomban, hanem az ókor más kultúráiban is nagyon kedvelt téma volt. (pl. Babilonban Marduk, görögöknél Dionüszosz) De az alapeszmék és a cselekmény jellegét tekintve a középkori passiójátékokkal is rokon. (Pl. a halott Jézus sírjához zarándokoló asszonyok, majd a feltámadás története.) A szövegek másik része varázsszöveg, ezek a gyógyítás hatását a varázslat, ráolvasás erejével próbálták "növelni".
Források:
