A mese varázsa

mese1Egy esős délutánon, amikor nem lehet kimozdulni a négy fal közül, a gyermekek pedig elkészültek a másnapi házi feladattal, kellemes időtöltés lehet az egész család számára egy kedves mese vagy diafilm. A színes képek, a bájos szereplők lekötik a figyelmet és megindítják a lurkók fantáziáját. Miért van szükség arra, hogy a gyermekek ismerjék ezeket a sokszor több száz éves történeteket?


A mese mindenkit elvarázsol és megbabonáz. Fejleszti a fantáziát, a képzelőerő pedig szárnyra kél: olyan birodalomba repülhet vele gyermekünk, melyben a jók és a gonoszak harcát követheti figyelemmel, a szereplőket felruházhatja kedves és ellenszenves tulajdonságokkal, színezheti, alakíthatja a történetet, mindezzel egy időben pedig felismeri az események közti összefüggéseket, megtanulja értelmezni a történteket.
A felnövekvő gyermeknek pedig éppen erre van szüksége. Arra, hogy átlássa a nagyon egyszerű emberi kapcsolatokat, szimpatizáljon a hősökkel és felismerje a rosszakarókat. A mesét hallgatva vagy olvasva átélheti a szereplőkkel történt veszélyt és örömöt, megmászhatja a Csillaghegyet, átúszhatja az Óperenciás tengert is akár. A bonyodalmakkal teli cselekmény során maga is a történet részévé válik, együtt nevet a manókkal és együtt sír az eltévedt mókusokkal, miközben tudja, hogy a mese végén minden jóra fordul, a bátor elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig meglakol.
A mese tehát erkölcsi tanulságként is szolgál: a csemeték így tanulhatnak meg később kiállni gyengébb társaikért és így harcolhatják ki saját jogaikat is egy-egy konfliktus során.

népmeseA mesék tehát szórakoztatnak és nevelnek is egyben: az életről tanítanak és érzelmi kapaszkodót nyújtanak, ugyanakkor segítik az énkép alakulását is.
Sok szülő a hagyományos mesék ellenében először inkább a videokazettán is megjelenő klasszikus rajzfilmekkel ismerteti meg gyermekét. Igaz, Hófehérke, a három kismalac vagy éppen Pinocchio története látványos, szépen kidolgozott figuráival felkelti a kisgyerekek érdeklődését, egy valamit azonban tudnunk kell: a vidám zenei hátterű, színes, szinkronizált, bájos filmek egyike sem helyettesítheti a szövegszerű mesekönyvet, melynek segítségével fejlődhet a nyelvi érzék, gyarapodhat a szókincs. A mesekönyveken "nevelkedő" gyermek nem a rajzfilm hangjai, rajzai révén, hanem saját maga alakítja ki a puszta szavak által kiváltott belső képet, figurákat és jellemeket.

Milyen a jó mese?

mese2Csak olyan mesével altassuk vagy szórakoztassuk gyermekünket kezdetben, amelyben az események egymásutánja egyértelmű, a története pedig egyszerű, könnyen befogadható. Ezután következhetnek majd azok a művek, melyekben a hősök más-más helyszínen szerepelnek, a cselekmény több szálon fut. Az is nagyon fontos, hogy ne csak a gyermek, hanem mi magunk is el tudjunk mélyedni a történetben. Ehhez az kell, hogy mi is szeressük a mesét, mi is érezzük az egyes cselekmények szépségét, báját, hangsúlyozni tudjuk a szereplők jellemét. Nekünk, szülőknek is tanulnunk kell a mesét. A fantáziánkra és érzelmeinkre lesz szükség ahhoz, hogy hatásosan, a gyermek minden figyelmét lekötve tudjunk mesélni. Az sem árt, ha egy-egy mesét hosszabb ideig mondunk el, elidőzünk a képeken, így a gyermek is jobban el tud mélyedni, elég ideje marad arra, hogy kialakítsa saját kis képzeletbeli világát.
Ha már gyakorlott mesélők vagyunk, azt is megtehetjük, hogy a csemetével vállvetve találunk ki történeteket, tanulságos meséket, mi magunk alakítjuk ki a szereplőket és fűzzük egymásba a cselekményeket.
Akár már meglévő mesét mondunk el, akár saját történetet alakítunk ki, egy biztos: a mese gyermeknek és a szülőnek is egyaránt kellemes kikapcsolódást nyújthat, egy időre feledteti a napi gondokat és közelebb hozza a családtagokat.

Portál