Süsü, a sárkány

"Én vagyok a híres egyfejű, a nevem is ennyi csak Süsü. De én egyiket sem bánom, egyfejűként élem a világom."
A világ egyetlen édes, kedves és egyáltalán nem félelmetes sárkánya, a mi híres egyfejű barátunk, Süsü. A híres rajzfilmsztár 1976 karácsonyán született. Világra jötte nem volt egyszerű dolog. A tévében való megjelenését két évi munka előzte meg. S ha már születésről van szó, akkor nevezzük meg a két szülőt is. Elsőként Csukás Istvánt, a híres meseírót, majd pedig Bergendi Istvánt, akik nélkül soha nem ismerhettük volna meg a sztárt.
Természetesen nem véletlen, hogy a többi sárkánnyal ellentétben Süsü csak egy fejjel látta meg a napvilágot.
A cél az volt, hogy egy olyan állatot ismerjenek meg a gyerekek, aki nem félelmet ébreszt bennük, hanem vaj szívével és kétbalkezességével elbűvöli mind a kicsiket, mind pedig a nagyokat. Sőt, nemcsak a mi kis hazánkat, de az összes európai országot is meghódította Süsü.
Az írónak és a bábfilmet elkészítő csapatnak is sikerült elérni célját, hiszen a sárkány palánta belopta magát mindenki szívébe. Többek között az enyémbe is.
A szép kort megért sárkány egyszerűen nem tudott eltűnni a köztudatból.
S hogy honnan indult az egyfejű története? Hát, elég messziről.
Süsü, a jószívű sárkány, ki gondolná, de Sárkányföldön született. A háromfejű keményszívű apa azonban nem tudta elviselni, hogy fia csak egy fejjel jött a világra, és mindenben eltért sárkánytársaitól. Ezért szegénynek nyakába kellett venni a nagyvilágot. Bánatosan járta a vidéket, miközben kedvenc versikéit dúdolgatta, például ezt is:

"Ó, ha rózsabimbó lehetnék,
Rám szállnának szépen a lepkék
Kicsi szívem vélük dobogna!
nem lennék ilyen nagy otromba.

Ezt a vágyam senki se érti,
se gyerek, se nő és se férfi!
Senki, senki itt a világon,
mi is az én titkos nagy álmom!"

S miközben dalolászott számos galibát okoz, mert ő már csak ilyen. Aztán egy szép napon találkozott egy kóbor királyfival, aki minden rászorulónak szíves-örömest segített. Illő módon üdvözölték egymást: "Üdvözöllek dicső lovag, szép a ruhád, szép a lovat! Mi szél hozott mondssza, erre, mi vajon a szíved terve?"

Persze a királyfi nem cáfolt rá az előbb mondottakra, és elmondta, hogy:

"Én vagyok a jó királyfi
könnyű engem megtalálni,
itt vagyok és amott vagyok,
hol nagyok a gondok-bajok!

Erdő, mező, hegy és berek
azt nézem, hogy segíthetek!
Karom erős, szívem vidám,
nincs is több ily királyfi tán!

Emitt sírás? Amott bánat?
Ott termek, s a könny felszárad!
Mosoly nyílik és dal fakad,
bú, baj bánat messze szalad!"

És így is történt. A két vándor összebarátkozott, és innentől kezdve közösen folytatták tovább útjukat. Barátságuk éppen jókor jött, hiszen a szomszédos királyságban akkortájt nagy volt a riadalom a közelgő sárkány miatt. Az öreg király ki is hirdette, hogy aki győzedelmesen megvív a "rémisztő" sárkánnyal, annak adja szépséges leányát és a koronát. Tehát egyességet kötöttek, és egyből a rettegő város felé vették az útirányt. Megérkezésük után rögvest meg is mérkőztek egymással, a királyfi elnyerte a királykisasszony kezét, a koronát, Süsü pedig végre otthonra lelt.

Most nyugodtan mondhatnánk, hogy hát, ennyi a történet és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. De hát, a közönség nem szerette volna, hogy Süsü végképp eltűnjön a köztudatból. Hosszas hallgatást követően ismét felröppent a hír, hogy elkészült a folytatás. A Bodrogi Gyula hangján megszólaló sárkány időközben komoly felnőtté vált. S hát az ő szívét is megdobogtatta a szerelem. Megszületett Süsü egyetlen gyermeke: Süsüke. A történet pedig, az ő kalandjaival folytatódik tovább.

De még mielőtt búcsút vennénk az egyfejű sárkánytól, meg kell említeni kedvenc eledelét, a vadkörtét, és kedvenc elfoglaltságát, a lepkék kergetését.

S ha szeretnél még megtudni néhány kulisszatitkot Süsüről, akkor kattints a következő címre: http://egyfeju.freeweb.hu/index.html

Portál