- eTwinning
- Learning Events: újabb kurzusok indulnak
- eTwinning Road Show: Európa házhoz megy
- Kompetencia alapú programcsomagok
- Szolgáltatói kosár
- Sulinet Nyelvek
- Sulinova Adatbank
- Magyar Géniusz Portál
- Nemzeti Tehetség Program
- Digitális Irodalmi Akadémia
- Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
- Történelemtanárok Egylete
- Magyarország Képes Történelmi Kronológiája
- A holokauszt Magyarországon
- Jelkép és örökségtár
- Realika - Digitális foglalkozásgyűjtemény és oktatásszervezési szoftver
- Természetbúvár labor
- A magyar nemzeti parkok honlapja
- Segítségnyújtó szervezetek
Falus András:
Adj király katonát!
Egyáltalán nem magától értetődő dolog, hogy aki tud valamit, az tanítani is képes azt. (Az ellenkező feltételezést: hogy aki tanít valamit, az feltétlenül tudja is-e a dolgot, most ne tárgyaljuk.) Sőt, akár ritkának is nevezhetjük az olyan tudósokat, szakembereket, akik tudásukat közérthetően, jól felfoghatóan tudják átadni. Belőlük lesznek az előadótermek sztárjai, az egyetemek rajongott, csodált előadói.
![]() |
Kétszeresen is veszélyes terepen jár. A tudományos népszerűsítő műfaj már önmagában is hordoz veszélyeket. Baj, ha túl tudományos, hiszen akkor csak a szakemberek értik, az se jó, ha túl népszerűsítő, ha az érthetőségért feláldozza a tényszerűséget, a pontosságot, ha túlzottan leegyszerűsít. Ha nem talál meg egy nagyon keskeny középutat, vagy a szakértők, vagy a nagyközönség fog fanyalogni. Nem veszélytelen a szórakoztatva tanítás módszere sem, amire Falus törekszik. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy az előadás után az ember csak a poénra emlékszik, arra már nem, mit is akartak azzal megtanítani neki.
Az Adj király katonát! ügyesen kalandozik ezeken a veszélyes vízeken. Szól az immunológia szinte minden vonatkozásáról. Rendszere jól követhető és áttekinthető. Szó esik benne az immunrendszer tagjairól, azok létrejöttéről, részletesen taglalja a különféle immunválaszok pontos menetét, majd szól az AIDS, a rák, a terhesség immunológiai vonatkozásairól és az immunbetegségekről. Az esetek többségében remek metaforákkal, találó hasonlatokkal próbálja közelebb hozni hozzánk a folyamatokat, elősegíteni, hogy megértsük ennek a roppant bonyolult és összetett rendszernek a működését.
|
A fejezetek és alfejezetek címei mindig nagyon szórakoztatóak és rá is világítanak a lényegre (pl.: "Ali baba és a negyven(ezer) tumorantigén", "Komámasszony, hol a peptid, avagy minden sejtünk exhibicionista?", "Van-e demokrácia a szervezetben? az immunrendszer terrorja"). A szöveg azonban néha túlságosan is szakmai lesz, komolyabb biológiai előképzettség nélkül érthetetlenné válik (pl.: "Egy sejten belüli transzportmechanizmus az exogén eredetű antigénekből származó peptideket egy helyre (közös kompartimentumba) tereli az MHC-II molekula láncaival, és ez az együttes (MHC-II/exogén peptid) komplexum kerül ki a sejtek felszínére." Ha például azt írta volna: "a külvilág antigénjeinek darabkái a genetikailag saját molekulákkal (MHC-II) együtt bukkannak fel újra a sejt felszínén" – érthetőbb lett volna, miről van szó.) És ezen a szakzsargonon sajnos nem segít a könyv végére illesztett kislexikon sem, hiszen nem lehet mondatonként nyolcszor hátralapozni. Kár, mert máshol a szöveg kifejezetten könnyen érthető és nagyon mulatságos is. Az előbbiek miatt azonban nem szívesen adnám a könyvet egy hétköznapi középiskolás kezébe, mert rossz esetben csak a kedve menne el attól, hogy valaha is megértse a biológiát, az immunológiát.
|
Akkor mégis kiknek ajánlható a könyv? Egyrészt a biológia (és ezen belül is
a molekuláris biológia) iránt mélyen érdeklődő diákoknak, valamint legfőképpen
a biológia tanároknak. Ők azok, akik a legtöbbet profitálhatnak belőle. Több
szempontból is: egyrészt, hogy felfrissítsék tudásukat az immunológiáról, hiszen
Falus naprakészen mutatja be a tudomány állását, sőt jelzi a továbbhaladás lehetséges
irányait is, és azt sem hallgatja el, mi az, amiről jelen pillanatban fogalmunk
sincs. Másrészt mert remek példát találhatnak arra, hogyan lehet egy bonyolult
és száraznak gondolt témát nagyon szórakoztatóan bemutatni. Falus hasonlatai,
viccei közül sok használható fel egy középiskolai órán is, és mint tudjuk, "jótól
lopni nem szégyen".
Végezetül egy apró megjegyzés: kár, hogy a fejezeteket kísérő, gyakran nagyon
mulatságos ábrákon túl nincsenek illusztrációk a könyvben, nagyon sokat segíthettek
volna. Ezek a morgolódások persze csak morgolódások, mindent egybevetve le a
kalappal Falus András előtt, hogy a fél-laikusok számára is közel tudta hozni
a biológia egyik legdinamikusabban fejlődő és sok-sok érdekességet kínáló ágát
az immunológiát.




