Ferenczi Andrea: Genetika - Génetika

Az utóbbi évtizedek tagadhatatlanul a biológia rohamos fejlődésének évei voltak. Egyik ámulatból a másikba esünk. Még nincs fél évszazada, hogy megismertük az örökítőanyag pontos szerkezetét, és egymás után jöttek a csodálatosnál csodálatosabb (borzasztónál borzasztóbb) eredmények. Elsőként a PhiX174 vírus teljes DNS-ének ismerete, majd az első genetikailag átalakított baktériumok. Ezután a kimérák, a különféle fajú élőlények génjeit keverve tartalmazó állatok és növények. Majd megszületett Louise Brown, az első lombikbébi, aztán Dolly a klónozott birka, majd jött az emberi DNS teljes feltérképezése, végül a legutóbbi, az embrionális őssejtek felhasználása.

Napjainkra a genetika eredményei szinte észrevétlenül lopóztak be az életünkbe. Talán nem mindenki tudja, hogy Európában szinte kizárólag csak genetikailag módosított szója vásárolható vagy hogy az inzulint, amit cukorbetegek adnak be maguknak, genetikailag módosított baktériumok termelik.
A genetika fejlődése beláthatatlan távlatokat nyitott az orvoslásban. Egyetlen sejtből képesek vagyunk teljes fülkagylót növeszteni, reális lehetőség az elpusztult idegsejtek pótlása. A genetika eredményei jelentik legnagyobb reményeinket a rák vagy az AIDS gyógyításában.

Úgy tűnik, mintha nem lennének határok, szinte egy kutató sem meri már azt mondani valamire, hogy "lehetetlen".
De a genetika, molekuláris biológia fejlődésével együtt növekedtek a félelmek is. Tudjuk-e, mi az, amivel játszadozunk? Nem olyanok vagyunk-e, mint a kézigránáttal labdázó kisgyerek? A zöld mozgalmak egyre hangosabban követelik a kísérletek betiltását. Az egyházak egyre többször tiltakoznak az újabb technikák használata ellen.
A jogászok, politikusok döbbenten figyelik a rohamos fejlődést, amivel a jogi szabályozás szinte képtelen lépést tartani. A jogfilozófusok korábban elképzelhetetlen etikai problémákon törhetik a fejüket. Az egyszerű ember, még ha érdeklődik is a biológia iránt, pedig csak kapkodja a fejét és nem is tudja igazán, mi történik körülötte.
Ferenczi Andrea könyve nekik próbál segíteni. Tizenhét beszélgetést közöl a könyv. Többségükben biológusok beszélnek szakterületük legújabb eredményeiről, az ezek által felvetett etikai problémákról és arról, ők mit gondolnak arról, hol van a határ. Van köztük biokémikus, kromoszóma kutató, növénygenetikus, immunológus, etológus, ökológus, szülész és gyermekorvos. Közérthetően beszélnek szakmájuk eredményeiről és távlatairól és nagyon személyesen szólnak az eredmények által felvetett aggodalmakról. De megszólal a politikus, a jogász, a filozófus és a teológus is.
A könyv legnagyobb erénye, hogy nem hoz semmiféle döntést, nem egyszer egymásnak ellentmondó vélemények is helyet kapnak benne, a döntés tehát az olvasóra marad, aki a tizenhét beszélgetés elolvasása után jóval felkészültebben hozhatja meg azt.
A biológiai fogalmak megértését a kötet végén egy kislexikon teszi könnyebbé.
A beszélgetések az alábbiakkal készültek:

• Venetianer Pál - molekuláris biológus
• Hadlaczky Gyula - kromoszómakutató
• Dudits Dénes - növénygenetikus
• Gráf László - biokémikus
• Duda Ernő - genetikus
• Sarkadi Balázs - hematológus
• Fekete György - gyermekgyógyász
• Papp Zoltán - nőgyógyász
• Falus András - immunológus
• Csányi Vilmos - etológus
• Darvas Béla - ökotoxikológus
• Vida Gábor - evolucióbiológus
• Kroó Norbert - fizikus, helyettes államtitkár
• Sándor Judit - jogász
• Kovács József - orvosetikus
• Turgonyi Zoltán - filozófus
• Szűcs ferenc - teológus

Ferenczi Andrea: Genetika - Génetika, Harmat kiadó, Budapest, 1999.