Látványos etológia - a méhek tánca

ugrás rögtön az animációra

Ez az animáció az állat kommunikáció egyik legmegdöbbentőbb példáját, a méhek táncát próbálja érthetőbbé tenni. Az a kérdés, hogy vajon mi módon találnak rá a méhek a virágmezőkre olyan hatékonyan, már régóta foglalkoztatta a tudósokat. Az 1920-as években Karl von Frisch kezdett el behatóan foglalkozni a kérdéssel. Átlátszó falú kaptárokat épített és figyelte a méhek viselkedését. Arra hamar rájött, hogy a méhek felderítőket használnak, akik aztán maguk után hívják a többieket. De csakhamar azt is megfigyelte, hogyan adják tovább a többieknek az információkat.
A kaptárba érkező méhek a kaptár függőleges falán táncolni kezdenek. Frisch kétfajta táncot különített el, a körköröset és a potrohrázóst. Arra is rájött, hogy a körkörös tánccal a viszonylag közeli (300-500 méteren belüli), a potrohrázóssal a távoli lelőhelyekről (akár 12 km távolságig) adnak információt.
Jelenleg úgy tűnik, a körkörös tánc csak annyit mond: "Buli van, lányok!" A körözés sebessége a lelőhely gazdaságával arányos. A kirepülő dolgozók aztán már maguk találják meg vizuális és kémiai ingerek alapján a helyet.

Ennél sokkal gazdagabb a potrohrázós tánc. Ezzel ugyanis a hely irányát és távolságát is elmondják. Ennél a táncnál a felderítő először egyenesen megy valamilyen irányba és közben rázza a potrohát, majd tesz egy félkört jobbra, megint egyenesen megy és rázza a potrohát, majd tesz egy félkört balra. Frisch elsőként arra figyelt fel, hogy még az ugyanazon helyet jelző felderítők táncában is változik az egyenes szakasz iránya a nap előrehaladtával. Nem ugyanúgy jelentik ugyanazt a helyet reggel kilenckor és délután ötkor. Hamarosan rájött, hogy az egyenes szakasznak a függőlegessel bezárt szöge megfelel a lelőhelynek a nap állásával bezárt szögével. Ha tehát pontosan a nap irányába kell repülni, a méh függőlegesen felfelé kezdi a táncot, ha azzal pont ellentétesen, akkor függőlegesen lefelé. A lelőhely távolságát az egyenes szakasz hossza adja meg, minél messzebb van a hely, annál hosszabb az egyenes szakasz. A potrohrázós tánc üzenete tehát: "Buli van, csajok, innen 3 kilométerre a nap állásához képest 30 fokos irányba!" A lelőhely gazdagságát a tánc sebessége és intenzitása jelzi (ezt a mi animációnk nem modellezi).
Természetesen azonnal felmerül több hitetlenkedő kérdés mindezzel kapcsolatban:
Hogyan érzékelik egyáltalán a táncot a méhek, hiszen a kaptár belsejében vaksötét van? Erre egyszerű a válasz: A méheknek kifejezetten jó a hallása és a potrohrázás egy különleges, jól azonosítható hangot ad ki. De nemcsak a hallás, a tapintás is szerepet játszik a tánc

értelmezésében. A felderítőt elözönlik a dolgozók, egy idő után pedig maguk is átveszik a táncot, és csak miután már maguk is eltáncolták többször, indulnak útra.
Mi van a borús napokon? Erre sem nehéz megfelelni. Bizonyított ugyanis, hogy a méhek nem a napot keresik, hanem a fény polarizáltságát vizsgálják. A napból ugyanis teljesen polározatlan fény érkezik, a naptól 90 fokban a fény polározott, attól 180 fokban polározatlan. Ez a jelenség még a legvastagabb felhőtakarónál is érzékelhető. A méhek összetett szemében pedig vannak sejtek, melyek az ultraibolya fény polározottságára érzékenyek.
Kérdések természetesen továbbra is vannak. Biztosnak tűnik, hogy a méheknek valamiféle belső térképük is van a környékről, mellyel összevetik a kapott információt. Ennek ellentmondani látszik, hogy az egész tánc teljesen öröklött és semmilyen mértékben sem tanult viselkedésnek látszik.

Az animáció két részből áll. Az egyiken egy tájat látsz (a nap irányát is feltüntettük), arra kattintva kijelölheted, hol legyen a lelőhely, ezek után megnézheted, hogyan tudósít az adott lelőhelyről potrohrázós táncával egy felderítő a kaptárban. Jó szórakozást!

Mindezek után, ha kedved tartja, itt te is kipróbálhatod, milyen méh válna belőled.

Köszönet Madarász Ivettnek a koordinátageometriában nyújtott segítségéért!
Az animáció lejátszásához Macromedia Flash Player 5.0 vagy későbbi verzió szükséges.

 

Portál