Lagerstätten - az őslénytan szent helyei

A német szó, lagerstätten körülbelül így fordítható le: csúcslelőhely. Az őslények kutatói, a paleontológusok az olyan helyeket nevezik így, ahol különlegesen jó állapotban maradtak fent régen volt élőlények maradványai. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk az ilyen helyek jelentőségét, tudnunk kell, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy élőlényből bármi is megmaradjon. Hiszen az elhullt állatokat dögevők fogyasztják el, majd mikrobák bontják le. Kifejezetten különleges körülményekre van szükség ahhoz, hogy a halott test valamiféle nyomot hagyjon maga után, megkövüljön (fosszilizálódjon). Tudnunk kell azt is, hogy néhány ritka esettől eltekintve nem az élőlények testének részeit találhatjuk meg, csak annak lenyomatát a kőzetben. Az élő szervezeteket felépítő anyagok könnyen és gyorsan bomlanak le (hiszen bonyolult szerves molekulák, melyek jól tudják a termodinamika második főtörvényét, és szívesen jutnának alacsonyabb energiaállapotba). Számunkra elképzelhetetlenül hosszú ideig kell a maradványoknak változatlanoknak lennie ahhoz, hogy a kőzet felvegye formájukat.


Az Archeopteryx és lenyomata
Erre természetesen sokkal nagyobb esélye van a kemény páncélt viselő, vagy csontokkal rendelkező lényeknek, a kövületek (fosszíliák) többsége ilyen lényekből is származik. A lägerstettenek azért olyan különleges helyek, mert ott lágytestű lények maradványai is megtalálhatóak, vagy a kemény vázúak lágy részei is láthatóak. Szintén esélyesebbek a megmaradásra a tengeri élőlények, mert a tengerfenéken könnyebben alakul ki oxigénszegény környezet, ami megakadályozza a lebomlást, a lägerstettenekben gyakran szárazföldi lények maradványait is megtalálhatjuk.
Még ha látjuk is, milyen valószínűtlen, hogy egy élőlény maradványai fosszilizálódjanak, adjuk hozzá még ehhez annak a valószínűtlenségét, hogy ezek a kövületek az évmilliók során meg is maradjanak. Ehhez a kőzetnek viszonylagos nyugalomban kell lennie, a gyűrődés, vetődés, átalakulás mind eltűntetheti a kövületeket. És akkor utolsóként még vegyük ehhez annak az esélyét, hogy ezeket a kövületeket meg is találja egy paleontológus. Láthatjuk, hogy lagerstättent találni nagyobb szerencse, mint kétszer egymás után megnyerni a lottó ötöst.
Nem véletlen az sem, hogy a lagerstätteneknek nagyon fontos szerepük van a letűnt világokról kialakított képünkben. Olyanok mintha azt a tévéadást, amit addig csak 10 centis képernyőjű fekete-fehér tévén nézhettünk hirtelen, egy-két pillanatra színes, szélesvásznú házi mozin is élvezhetnénk.
Burgess pala, KambriumMazon Creek, KarbonGreen River, EocénRancho La Brea, PleisztocénAuca Mahuevo, KrétaEdiacara dombság, VendiCsengzsiang, KambriumSolnhofen, Júra

Nincs pontos meghatározás arra, mi is számít lagerstättennek, mindenkinek az egyéni ízlésétől függ, számára mi a csúcs, az itt felsorolt nyolc lelőhelyet azonban szinte minden paleontológus besorolná a top20-ba.

Ediacara dombság (Ausztrália, Vendi korszak, 700 millió éves)

Az Ediacara dombság kövületei engedik számunkra az első pillantást a soksejtű élőlények


Egy úszó matrac az Ediacara állatai közül
világába. Ezek a lények kivétel nélkül lágytestűek voltak, ezért csak különleges körülmények között maradhattak meg. Hogy pontosan miért maradhattak meg ilyen jó állapotban, nem tudjuk, mert a kőzet viszonylag durva szemcséjű, ami általában nem kedvez a konzerválódásnak.
Amilyen ősiek ezek a lények, olyan sok fejtörést okoztak a tudósoknak. Ugyanis nem nagyon hasonlítanak semmilyen ma élő állathoz. A legfeltűnőbb, hogy semmilyen testnyílást nem találhatunk rajtuk. Egyes kutatók szerint fotószintetizáló élőlényekkel élhettek együtt (szimbiózisban), így biztosították táplálékukat. Ennek alapján beszélnek Ediacara kertről. Azt sem tudjuk, mi okozta utód nélküli eltűnésüket, de az bizonyos, hogy a mai tengerekben nem találkozhatunk efféle úszkáló matracokkal.
Az Ediacara faunáról itt angolul olvashatsz

Burgess pala (Kanada, Kambrium, 530 millió éves)

A Burgess paláról és megdöbbentő élőlényeiről hosszabb cikket olvashatsz a Sulineten.

Csengzsiang (Kína, Kambrium, 525 millió éves)

Ez a lelőhely azért fontos, mert bizonyította, hogy a Burgess pala élővilága nem valamiféle


Az első halszerű kövület
elszigetelt különlegesség volt, hanem az egész világon elterjedt. A kövületekből az is kiderül, hogy ez a különleges világ gyorsan tűnt el, hiszen Csengzsiang faunája lényegesen szegényesebb, mint a Burgess paláé. Viszont innen került elő az első halszerű gerinces, bizonyítva, hogy a mi törzsünk is a többséggel együtt, a kambriumban jelent meg.
Csengzsiangól itt angolul olvashatsz

Mazon Creek (USA, Karbon, 300 millió éves)

A mai Illinois állam területén 300 millió évvel ezelőtt sekély óceán partvonala húzódott. Ebbe ömlött számos, sok hordalékot szállító folyó. A folyóöblökben az ott elhullott vagy a folyó által sodort élőlények maradványait gyorsan betemette a hordalék.


A Tullimonstrum kövülete
Ez azonban még nem lett volna elég a fosszilizációhoz. Az élőlények maradványait ugyanis baktériumok kezdték lebontani, a lebontási folyamat közben szén-dioxidot termelve. Ez a szén-dioxid reakcióba lépett az itt található vassal és a sziderit nevezetű ásványt alakította ki. A sziderit réteg gyorsan beburkolta az élőlény maradványait. A gyors betemetés és a sziderit gyorsképződése együtt eredményezte azt, hogy a lágytestű lények lenyomatai is fennmaradjanak.
Mazon Creek faunájából számos halat és rovart ismerünk, a legizgalmasabb azonban talán mégis a furcsa Tullimonstrum. Neve annyit tesz, Tulli szörnyetege, mivel egy Tulli nevű úr találta meg az első példányt. Ez

A Tullimonstrum rekonstrukciós rajza
a ragadozó teljesen lágytestű volt, de nem szelvényezett. Ha ránézünk, megérthetjük, miért nem tudják még ma sem semmilyen rendszertani kategóriába besorolni. Sokak szerint egy ma teljesen ismeretlen állattörzsbe tartozott. Ha így van, ez lenne az egyetlen törzs, amely a kambrium után kihalt.
Mazon Creekől itt angolul olvashatsz

Solnhofen (Németország, Júra, 150 millió éves)

A bajorországi Solnhofenben már az ősember is bányászta a palát, hogy építkezéshez használja. A palában levő kövületeket azonban csak utóbbi kétszáz évben kezdték el gyűjteni. Érdekessége ennek a lelőhelynek, hogy viszonylag kevés kövületet találhatunk itt, azok viszont mind nagyon jó állapotúak. A Júra korban ezen a helyen sekély, trópusi óceán volt, melyben számos elzárt lagúna alakult ki. Ezekben a lagúnákban a párolgás miatt erősen megnőtt a sókoncentráció és drasztikusan csökkent az oxigén mennyisége. Minden valószínűség szerint mérgező vizek voltak, melyekben semmiféle élet nem volt. Ez


Egy szitakötő a Solnhofen palából
volt a szerencséje a vízbe esett tetemeknek (vagy inkább a paleontológusoknak), a lebomlási folyamatok ugyanis ezért csak nagyon lassan mentek végbe. Bőven volt rá idő, hogy a part finom homokja befedje a tetemeket. Ez a finom homok préselődött aztán palakőzetté, megtartva az élőlények lenyomatát.
Solnhofen leghíresebb lelete az ősmadár, az Archopteryx, mely egyfajta átmenetnek tűnik a hüllők és a madarak között. Ha nem egy lagerstättenen kerül elő, bizonnyal hüllőnek határozzák meg. Így azonban jól látható a testét borító tollazat, tehát hiába vannak karmai és fogai, bizonyos, hogy tollas repülő lény volt. Ez a lelet volt az első bizonyíték arra, hogy a madarak a hüllőktől származnak. Ma már, miután további leletek (innen is és máshonnan is) előkerültek, tudjuk, hogy az Archeopteryx semmiképpen nem lehetett a mai madarak közvetlen őse, valószínűleg inkább az evolúció egy azóta kihalt oldalága volt. Ez azonban cseppet sem csökkenti Solnhofen fontosságát.
Solnhofenről itt angolul olvashatsz és itt is

Auca Mahuevo (Argentína, Kréta, 80 millió éves)

Ez a patagóniai lelőhely a dinoszaurusz tojásokról híres. Csak tíz éve fedezték fel, hogy


Dinoszaurusz tojások
egy hatalmas dínó fészkelőhely nyomait rejtik a sziklák. Úgy tűnik, a dínók egy folyó árterületén fészkeltek, mely a nagyobb áradásoknál elöntötte a fészkeket. A finom hordalék betemette a tojásokat, sőt áthatolva a pórusokon, azok belsejét is kitöltötte. Ennek köszönhetően nem csak a tojások maradványait találták meg, hanem azokban az embriók lenyomatait is. Különlegesen fontosak a tojások belsején a bőrlenyomatok, mivel a dínók kültakarójáról eddig szinte semmi ismeretünk nem volt (ami a rajzolók számára képzeletük szabad szárnyalását engedte meg).

Dinoszaurusz bőrlenyomat

De nem csak a dinoszaurusz tojások, az embriók és a bőrlenyomatok érdekesek, hanem a tojások elhelyezkedése is. Ennek alapján sokat megtudhatunk a dínók fészkelési szokásairól, társas viselkedéséről is.
Auca Mahuevóról itt angolul olvashatsz

Green River (USA, Eocén, 50 millió éves)

Ezen a vidéken az Eocén korban hatalmas tavak sora húzódott, az éghajlat jóval melegebb volt a mainál. A tavak legmélyén valószínűleg szinte egyáltalán nem volt oxigén, ezért maradhattak meg épségben az elhullott állatok. A környező hegyekből nagyon finom mészszemcsék mosódtak a tavakba, és ezek temették be a tetemeket.


Az első ismert denevérkövület
A paleontológusok nagy örömére nem egy élőlény teljes egészében maradt meg. Ez nagy ritkaság, különösen a halak esetében, melyek tetemei a meleg vizekben általában a felszínen úsznak és bomlanak el, csontjaik szétszóródva érkeznek a fenékre. Abból, hogy itt teljes kövületek is megtalálhatók arra következtethetünk, hogy az éghajlat időnkét drasztikusan változott.
Green River sztárja az legkorábbi ismert denevér kövület. A lelet olyan jó állapotú, hogy a gyomrában a rovarok is azonosíthatóak voltak, sőt még az ürülék is kivehető a végbelében. A Green River lelőhely nagyon gazdag növényi és ízeltlábú kövületekben is.
Green Riverről itt angolul olvashatsz

Rancho La Brea (USA, Pleisztocén, 20 ezer éves)

La Brea az egyik leghíresebb lelőhely a világon, talán azért is, mert közel van Los Angeleshez). A jégkorszakban itt nagy kiterjedésű szurokmezők voltak, ebbe ragadtak bele az állatok. Egyértelmű, hogy a


Kardfogú tigris koponya
szurokba süllyedt lényeknél biológiai lebomlásról nem is lehet szó, ezért maradhattak meg kivételesen jó állapotban. Furcsa kép tárul elénk arról, milyen is volt Észak-Amerika állatvilága röpke húszezer évvel ezelőtt: kardfogú tigrisek, tevék óriás lajhárok rótták a tundrát, melyeket ma hiába keresnénk errefelé.
La Breáról itt angolul olvashatsz
Portál