- Digitális Irodalmi Akadémia
- Sulinova Adatbank
- Realika - Digitális foglalkozásgyűjtemény és oktatásszervezési szoftver
- Sulinet Nyelvek
- Segítségnyújtó szervezetek
- Sunflower animációk
- Klikk - Digitális játszótér
- A holokauszt Magyarországon
- Nemzeti Emlékezet Program
- Magyarország Képes Történelmi Kronológiája
- 1848-as játék
- eTwinning
- Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár
- Természetbúvár labor
- A magyar nemzeti parkok honlapja
- Celebrate tananyagok
- Jelkép és örökségtár
- Élő Duna Projekt
A prionok
Az utóbbi napokban újra a lapok
címoldalára került a szivacsos agysorvadás, népszerű nevén a kergemarha-kór,
annak köszönhetően, hogy újabb esetet diagnosztizáltak hazánkban. A szivacsos
agysorvadás, vagyis a Creutzfeldt-Jacob kór (CJK) biológiai szempontból nagyon
izgalmas, talán megéri megismerkedni a hátterével!
A CJK-t olyan betegség, amit nem vírusok és nem is baktériumok okoznak, habár
fertőző betegségről van szó. Az első ilyen típusú megbetegedést a XVIII. században
Izlandon észlelték birkáknál. A beteg állatok mozgáskoordinációja leromlott,
egy idő után már csak a karám falának dőlve tudtak állni, ezt a betegséget nevezték
el kergekórnak (ami nem azonos a parazita férgek által okozott kergekórral).
A betegség élettani oka, hogy a birkák agya bizonyos pontokon elhal, elszivacsosodik.
Hasonló tünetekkel járó betegségeket embereknél is találtak. Régóta ismert a
kuru, mely az Új-Guinea-i felnőtt férfiak között szedi áldozatait, a
Gertsmann-Sträussler-Scheinker-kór örökletes betegség, eddig 50 családnál
figyelték meg, hasonlóan örökletes betegség a Halálos családi álmatlanság,
melyet eddig 9 családban azonosítottak.
A birkák kergeségének vizsgálata során kiderült, hogy a beteg állatok agyveleje
megfertőzi az egészségeseket, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a fertőző ágens
szűrhető, tehát kezdetben vírusra gyanakodtak. Annál nagyobb volt a meglepetés,
mikor felfedeztékt, hogy a fertőző anyag nem érzékeny az ultraibolya fényre,
tehát nem tartalmaz nukleinsavat. Ebben az esetben viszont nem lehet vírus.
|
Elszivacsosodott tehénagyvelő |
Újabb lökést adott a kutatásoknak, mikor 1985-ben Nagy-Britanniában járványossá
vált a kergemarha-kór. Mint később kiderült, kergeségben elhullt birkák teteméből
készült táplálékot adtak a marháknak. Az igazi pánik akkor tört ki, mikor nem
sokkal később Nagy-Britanniában a CJK egy új változata tűnt fel (a vCJK). Ez
gyorsabb lefolyású és a CJK-val ellentétben nem csak időseket támadott meg.
(Korábban egymillióból egy ember kapta meg a CJK-t, jellemzően idős korban,
ezért egyfajta mutációs betegségnek tekintették). A vCJK és a kergemarha-kór
közt hasonlóság szembeötlő volt.
Mindeközben azonban nem pihentek a kutatók sem. Carleton Gajdusek bizonyította,
hogy a kuru bizonyos kanniballisztikus rítusokhoz köthető. A bennszülöttek elfogyasztották
a törzs halottjainak testét, és az agy mindig a felnőtt férfiak jussa volt.
Ő ekkor még valamilyen vírusra gyanakodott.
Stanley Prusiner kezdetben a kergebirka-kór okozóját kereste és hosszas munka
után meg is találta egy fehérjében.
![]() |
Az igazán érdekes az volt, mikor kiderült, hogy a fehérje jelen van az egészséges állatokban is, csak a térszerkezete más. A megtalált fertőző anyagot prionnak nevezte el (protein only - csak fehérje).
Arra gyanakodott, hogy a prion nem csak működésképtelen, hanem át is alakítja
az egészséges térszerkezetű fehérjéket fertőzővé. Ez magyarázatot adna arra,
hogy a CJK miért lehet genetikai eredetű is és fertőzéssel átvihető is. Későbbi
kutatások igazolták feltevését, amiért 1997-ben Nobel-díjat kapott.
Így már érthetővé vált, hogyan fertőzhetett a kerge marhák húsa embereket, hiszen
a fehérjék eléggé hasonlatosak. A bekerült fehérjék megváltoztatták az emberi
fehérjék térszerkezetét, ami egyfajta láncreakciót indított el, az agyszövet
pusztulásához vezetve. Valahogy így:
Miután egyértelművé vált a kapcsolat a fehérje és a betegség között, megfelelő
állategészségügyi intézkedésekkel sikerült visszaszorítani a járványt. Kiderült
az is, hogy sokan kapták meg a CJK-t fertőzött növekedési hormontól, amelyet
halottak tobozmirigyéből vontak ki. Mások agyhártya átültetés során fertőződtek
meg. Mára egyértelmű tehát, hogy a CJK nem olyan erősen fertőző, mint az influenza,
hiszen a fehérje csak a szövetek elfogyasztásával, vagy az idegi nedvek közvetítésével
juthat át egyik emberről (állatról) a másikra. Az is bizonyos, hogy sok CJK
eset genetikai okokra és nem fertőzésre vezethető vissza. Viszont kiderült az
is, hogy számos CJK esetet az ahhoz nagyon hasonló tüneteket mutató Alzheimer-kórnak
diagnosztizáltak. (Egy szakértő szerint tüneteit tekintve a CJK nem más, mint
Alzheimer gyorsított felvételben.) Mivel Magyarországon a szarvasmarhák között
még nem tapasztaltak ilyen megbetegedést, valószínű, hogy az újabb megbetegedés
sem fertőzéses.
Itt minden megtudható ezekről a betegségekről és a prionokról angolul







