Varga Mátyás

díszlettervező

Az 1910-ben született Varga Mátyás tizenhat éves korától járt a budapesti Iparművészeti Iskola díszítő festő szakára, ahol - az eredetileg építészmérnöki végzettségű - Kürthy György volt a szcenikai osztály vezetője. Ám őt Hevesi Sándor rábeszélte, hogy legyen színész, s amikor 1930-ban Szegedre nevezték ki színigazgatónak, legügyesebb növendékeként Varga Mátyást is magával vitte, hogy segítsen neki a díszletkészítésben. Mivel a fiú már sokat hallott a városról - édesapja ott katonáskodott - örömmel ment.

Praktikus gondolkodáshoz szoktatták, mert a már meglévő elemeket mindig fel kellett használni az új darabok díszleteihez. Kihasználták a könnyen mozgatható, egymásra építhető elemeket, mivel vasárnaponként akár három előadást is tartottak. A színház szubrettje akkoriban Patkós Irma volt, Bilicsi Tivadar pedig a táncos komikus, de Kiss Manyi is ott játszott. Nagyon jó volt az operatagozat, már az első évben bemutatták a Hunyadi Lászlót, a Bajazzókat és Sába királynőjét is.

Ez a felhőtlen és gazdag időszak öt éven keresztül tartott, mert 1935-ben a Nemzeti Színház Budapestre csábította, de Varga Mátyás továbbra is kapcsolatban maradt a Tisza-parti várossal, hiszen már a következő évben három darab díszletét tervezte a Szegedi Szabadtéri Játékok számára. A magyar mozgókép 1938-ban talált rá, s az elkövetkező (leírni is sok) hatvan évben olyan filmek díszletei készültek el tervei alapján, mint a Páger Antal főszereplésével bemutatott Földindulás, vagy a Tópari látomás, A Tanítónő, Ének a búzamezőkről, Beszterce ostroma, vagy épp a Liliomfin át a Honfoglalásig félszáz mozifilm és húsznál több tévéjáték. 1941-től 1944-ig a Kolozsvári Nemzeti Színházban tevékenykedett, majd 1952 és 1956 között az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanáraként mára elismert művésszé lett tervezők sorát tanította a színpadépítés tudományára. 1955-től 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig újból a budapesti Nemzeti Színház legtöbbet foglalkoztatott díszlettervezője volt. Fél évszázadon át a legnagyobb rendezőegyéniségek - Németh Antal, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Nádasdy Kálmán, Marton Endre, Mikó András - alkotótársaként dolgozott. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1959-es újraindulásától a Dóm téri színpad legnagyobb szcenikai szakértője volt, mintegy harminc nagyszabású produkció díszlete fűződik a nevéhez. 1970-ben a Nemzeti Galéria rendezte meg életműkiállítását. 1987-ben Színháztörténeti Kiállítóházat létesített Szegeden, ahol díszletterveit, festményeit és kerámiáit tekintheti meg a közönség. Művészetét érdemes és kiváló művészi címmel, Bartók-Pásztory-díjjal, SZOT-díjjal valamint Kossuth-díjjal is elismerték, 1990-ben Szeged város díszpolgárává választották, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át. 1999 májusában elsőként vehette át életművéért a civil kezdeményezésre létrehozott Dömötör-díjat.

De nem szakított a Tisza-parti várossal sem, hiszen már 1936-ban három darab díszletét tervezte a Szegedi Szabadtéri Játékok számára. 1938-ban a mozgókép is megtalálta, s a következő hat évtizedben a Földindulástól a Liliomfin át a Honfoglalásig félszáz mozifilm és húsznál több tévéjáték díszlete készült el a tervei alapján. 1941-től 1944-ig a Kolozsvári Nemzeti Színházban tette le névjegyét. 1952 és 1956 között az Iparművészeti Főiskola tanszékvezető tanáraként mára elismert művésszé lett tervezők sorát tanította a színpadépítés tudományára. 1955-től 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig újból a budapesti Nemzeti Színház legtöbbet foglalkoztatott díszlettervezője volt. Fél évszázadon át a legnagyobb rendezőegyéniségek - Németh Antal, Major Tamás, Várkonyi Zoltán, Nádasdy Kálmán, Marton Endre, Mikó András - alkotótársaként dolgozott. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1959-es újraindulásától a Dóm téri színpad legnagyobb szcenikai szakértője volt, mintegy harminc nagyszabású produkció díszlete fűződik a nevéhez. 1970-ben a Nemzeti Galéria rendezte meg életműkiállítását. 1987-ben Színháztörténeti Kiállítóházat létesített Szegeden, ahol díszletterveit, festményeit és kerámiáit tekintheti meg a közönség. Művészetét érdemes és kiváló művészi címmel, Bartók-Pásztory-díjjal, SZOT-díjjal valamint Kossuth-díjjal is elismerték, 1990-ben Szeged város díszpolgárává választották, 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét vehette át. 1999 májusában elsőként vehette át életművéért a civil kezdeményezésre létrehozott Dömötör-díjat.



Portál