A gekkó "ragasztója"

A gekkó, amelynek több mint hatszáz fajtája él, egy húsz centiméteres gyík. Főként trópusi vidékeken él, ahol otthonosan besétál az ablakon keresztül a lakásokba, fejjel lefelé végigmászik a plafonon, megkeresi a neki megfelelő helyet a lámpa mellett és összefogdossa a fény által odavonzott rovarokat, majd, ahogy jött, fejjel lefelé távozik.

Milyen trükkel tartja meg magát a plafonon ez a szétálló lapos ujjakkal rendelkező kis állat? Az Egyesült Államokban néhány év óta olyan híres egyetemek, mint a Stanford, a Berkeley és a Santa Barbara. A kíváncsiság indokolt, mert ha sikerül megfejteni a gyík titkát, kivételesen erős ragasztóanyaagot lehet majd gyártani, hisz a gekkó képes egyetlen ujjánál fogva is hosszú ideig függeszkedni.

A kutatók a Nature-ben közzétettek egy tanulmányt, amely eddigi eredményeiket foglalja össze. Kiderítették, hogy a gekkó nem azért tud rátapadni mindenre, amihez hozzáér, mert ujjai különlegesen tapadó tulajdonságokkal rendelkező vegyi molekulákat bocsátanak ki, hanem tisztán fizikai jellegű elektrostatikai erőknek köszönhetően. Ezeket Van der Waals-erőknek nevezik egy holland fizikus neve után, aki felfedezéséért 1910-ben Nobel-díjat kapott.

A gekkónak nem tapadó korongok vannak az ujjain, hanem két hajszál vastagságánek nem hosszabb szőrszálak milliói, amelyeknek a végei ezernyi, 0,2 mikron hosszúságú, csak elektronikus mikroszkóppal látható spatulából állnak. Egyetlen, üveghez tapadó szőrszál elbírja egy hangya súlyát. A tapadás minden, még víztaszító felületen is érvényesül.

Az emberek eddig inkább a kémiát hívták segítségül ragasztók gyártásánál, míg az élő természet olyan geometriai struktúrákat fejlesztett ki, amelyek hatékonysága sokszorosan felül múlja ezekét.
(gluck)