Lóránt Gyula

(1923. febr. 6. - 1981. máj. 31.)

Lóránt Gyula 1923. február 6-án született Nagyváradon, labdarúgó pályafutását 1943-ban kezdte a Nagyváradi Atlétikai Clubban (NAC), ahol két évet futballozott. Utolsó idényét Romániában 1946-ban játszotta a Flacara Rosie Arad tagjaként, ahol román bajnoki címet nyert. Ezután került Magyarországra, ahol 1947-től 1949-ig a Vasas labdarúgója volt.

Az ötvenes években az akkor mesterségesen felduzzasztott sztárcsapathoz került, 1950-től egészen 1956-ig a Budapesti Honvéd labdarúgója. A honvédbe való bekerülése egyet jelentett azzal, hogy tagja lehetett a legendás aranycsapatnak. 1952-ben válogatottként játszott Helsinkiben, ahol a magyar válogatott megszerezte az első helyet.

1954-ben tagja volt a svájci világbajnokságra nevezett magyar keretnek, ahol az abszolút favoritnak számító magyar csapat tagjaként Bernben döntőt játszó, de végül ezüstérmet szerző magyar csapat tagja.

Középhátvédként jelen volt 1953-ban Londonban is, ahol az "évszázad mérkőzésén", a hazai pályán kilencven éve veretlen angol válogatottat, 6:3-ra legyőzte a magyar nemzeti tizenegy.

Játékát kivételes taktikai érettség, ragyogó rúgótechnika és fejjáték, nagyszerű ütemérzék és nem utolsósorban: tekintélyt teremtő keménység jellemezte. Különleges egyéniség és különleges ember volt - a többi legendával szemben, róla valahogy mégis kevesebb történet keringett foci szerető körökben, mint az Aranycsapat többi sztárjáról.

Magyarországi pályafutása alatt, 1947-től 1955-ig 4 magyar bajnoki címet gyűjtött be, miközben 1948-tól 1955-ig összesen 42-szer húzhatta magára a magyar válogatott mezét.

1956 után emigrált és a hivatalos politika sokáig nem bocsátotta meg neki, hogy elhagyta az országot. Gyakorlatilag Persona Non Grataként kezelték, későbbi sikereiről, csak imitt-amott számolt be a pártállami tömegtájékoztatás. Azon kevesek egyike, akik az immáron profi üzletté váló futball élvonalában, a Bundesligában is a legnevesebb, leghíresebb és nem utolsó sorban, a legjobban fizetett edzők közé küzdötték fel magukat.

1963-tól 1981-ig dolgozott a Német Szövetségi Köztársaságban edzőként, ahol előbb az I. FC Köln, majd a Bayern München, végül a Schalke 04 edzője volt. A nagy sikernek azonban ára volt, egy Schalke mérkőzésen, 58 évesen Görögországban, csapata játéka közben érte a halál.



Portál