November
November 2.
|
lllyés Gyula születésnapja (1902) Most igazán puszta ám a puszta… deresedő határt simított a halovány napfény
1902 e késő őszi napján. Halk hajnali szusszanással riadt a puszta népe
- nem így az újszülött, aki a messziről érkezettek bájos tájékozatlanságával
nem átallta felverni munkába fáradt véreit. Ki gondolta volna ekkor -
pihenetlen, gödrös tekintettel -, hogy ez a kis ember egyszer még ország-világ
elé tárja a Dunántúli puszták lakóinak arcpirítóan keserű sorát. |
 |
November 3.
Kosztolányi Dezső halála (1936)
51 éves, mikor elkínzott, legyengült szervezete végleg megadja magát a szörnyű
kórnak - gégerák emészti fel ezt a törékeny és végtelenül érzékeny testet-lelket.
Hasonló sorsot szabtak hát ki rá a kegyetlen istenasszonyok, mint Babits Mihályra
a maga "párkái".
1933-ban jelentkeztek Kosztolányin a rák első tünetei. A kezdeti megrázkódtatást
továbbiak követik, mikor a költőt sebészkés alá rendelik először itthon, majd
Stockholmban. A beavatkozás azonban csak megvárakoztathatja, de nem ódázhatja
el a halált. A csuklyás pedig már a kicsiny korától beárnyékolta Dide - ahogy
otthon kisfiúként, majd férjként nevezik útját óvó asszonyok - életét nyirkos
kezében szorongatva előbb a rémlátó gyermeket, majd a hajnaltól megrészegült
felnőtt férfit.
Kosztolányi
féktelen kíváncsiságára és unokatestvére és egyben legjobb barátja, Csáth
Gézához hasonlóan kissé morbid vonzódását a halálhoz mi sem példázza jobban,
mint hogy azt rebesgették róla, hogy vágóhídra s talán még kivégzésekre is jár,
hogy szemtől szembe találkozhasson a halállal. Az élet titkát kutatta a halálban
is. 1936-ban következik be a nagy találkozás - s ér véget Esti Kornél utazása.
Halála előtt alig fél évvel éli meg utolsó nagy fellángolását, mielőtt végleg
ellobban a láng. Felesége róla szóló izgalmas életrajzi regényében örökíti meg
férje kissé groteszk szerelmét Radákovics Mária iránt. S végül ott áll ércnél
marandóbban egy egyedülálló egyéniség, egy megismételhetetlen lét - ahogy ő
maga is megfogalmazta ezt Halotti beszédében: "Okuljatok mindannyian e példán./
Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él / s mint
fán se nő egyforma-két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. / Nézzétek
e főt, ez összeomló, kedves szemet. / Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan
ködbe vész / kővé meredve, mint egy ereklye s rá ékírással van karcolva ritka,
/ egyetlen életének ősi titka."
November 7.
Tolsztoj halála (1910)
1881. Jócskán túl lépett már élte felén - pedig igazán nem sajnálták tőle
a lét fonalát. Tolsztoj
azonban ettől számítja lelki születését.
A messianisztikus hajlandóság, ami már oly elevenen munkál Dosztojevszkijben
is, Tolsztojnál nyer beteljesülést - a gyakorlatban is. Népboldogító szándékot
sejthetünk oly cselekedetei mögött, midőn durva szövésű vászoninget ölt, hogy
ne ríjon ki muzsikjai közül: hogy az embert lássák benne, ne pedig a nemest.
Bűnbánó nemes ő a javából - ezért is írhatja Tolsztoj életművéről Szerb
Antal, hogy "egy egyetemes gyónás töredéke". A gyónás pedig egyike az emberiség
leguniverzálisabb igényeinek. Ezért olyan tiszták, őszinték és viszonylag közérthetőek
sorai, gondolatai. Teljes őszinteséget vár el magától és hitvesétől is: menyasszonyával
elolvastatja kalandjairól szóló naplóját. A nyíltság, túlzott őszinteség azonban
kétélű fegyver: kegyetlenek is lehetnek ezek a szavak és lehet nehéz, nagyon
is nehéz természet az őszinteség "mögött".
Lelki születésétől új korszak nyílt előtte; ezt a korszakot zárja majd Tolsztoj
híres "futása", s tragikus halála. Az öreg Lev Nyikolajevics többszöri sikertelen
kísérlet után, hogy odahagyja szülőhelyét és otthonát egy parasztviskóért, 1910-ben
"elszökik" és - mint később kiderül: végleg - odahagyja Jasznaja Poljanát. "Futásának"
azonban a vonaton zötykölődve szerzett tüdőgyulladása vet véget. …s életének
is. Lázasan szállítják le a vonatról az öreg testet, s az asztopovói állomás
lesz egyben útjának utolsó állomása.
Néhány nappal később végez vele a kór. 82 éves volt.
November 9.
Radnóti Miklós halála (1944)
Csúfos sors és halál várt rá, mégis az ember hajlamos azt hinni: Radnóti éltét utolsó hónapjai teljesítették ki. József Attila halálakor megfogalmazott gondolatai kísértetiesen emlékeztetnek saját életművének sorsára is: "A versek mindig külön hangsúlyt kapnak a halállal. A mű, amit a költő haláláig alkot, halálával hirtelen egész lesz, s a kompozíció, melyet életében szinte testével takar, a test sírbahulltával látható lesz, az életmű fényleni és nőni kezd."
|
Ezek a sorok azonban nemcsak a papírra, vászonra és kőbe álmodott művek
esetében működnek, hanem egy sokkal általánosabb és mégis egyedibb alkotói
folyamatban is: az egyén életében. Minden élet műalkotás, csak hol kevesebb,
hol több időt áldoz rá a Mester. Radnóti élete alig több mint 35 év alatt készült el. Tragikusan rövid idő. Mégis "belefér" minden, mint egy hű noteszbe: az elsöprő, nagy szerelem Gyarmati Fanni oldalán; nem kevésbé tehetséges és hányatott sorsú művészek mint Bálint György, az újságíró vagy Dési Huber István festő barátsága; hét kötetre rúgó versgyűjtemény… vannak azonban lankasztóbb terheket hordozó lapok is. Baljós csillagzat szülötte: zsidóként jön a világra oly korban, mikor Dávid király csillaga lesz a szörnyű "kiváltság" szimbóluma; ikerként jön e földre, ahol már e pillanatban két halottja búcsúzik: szülésbe halt anyja és testvére. Zsidó és baloldali értelmiségi - háromszor hívják be munkaszolgálatra, utoljára 1944 május 18-án. Szeptemberben táborukat egy partizáncsoport szabadítja fel, addigra azonban Radnóti és 21 munkaszolgálatos társa, az első "fogoly-turnus" már úton vannak Bor felé... |
...kezdeti reményeik foszlányai közt elcsigázottan, végtelenül kimerülve.
Emlékek csusszannak a múlt iszapjába, néma képek villódznak az elkínzott férfi
szeme előtt. Az utolsó éjszaka. Nem ír többet már noteszébe. A záró Razglednica
kegyetlen jóslata a beteljesedés határán áll… Végtelen éjszaka, akaratlanul
is Dsida Nagycsütörtökét
idéző...
November 9-én 22 dörrenés hangzik fel Abda határában. Alig két év múlva találják
meg a költő holttestét. Zsebében ott lapul a notesz, utolsó lelki társa, a holttest
néma azonosítója.
November 10.
Arthur Rimbaud halála (1891)
Villon
nyomai annak idején egyszerűen eltűntek a történelem kulisszái mögött - Rimbaud-ról
tudjuk, hogy hosszas földkörüli utazását követően tért vissza Franciaországba
- akkor már daganattal a lábán. Marseilles-ben megműtik, azonban egyik lábát
amputálni kellett. A műtét már nem segíthet a halálos betegen. 1891 novemberében
végleg szállást foglal kóborlásai végén a Nagymedvénél az égen.
37 éves volt.
November 17.
Csokonai Vitéz Mihály születésnapja (1773)
A Debreceni Református Kollégium mögött, a szűk kis Darabos
utcában látja meg a napvilágot e hideg novemberi napon az egykor talán még
nemesi ősökkel is büszkélkedő Csokonai család fiúsarja. Mihály eleire való tekintettel
veszi fel a "Vitéz" nevet. A Csokonai család nemesi származását éppolyan nehéz
alátámasztanunk vagy cáfolnunk mint azt, hogy a századdal később élt Adynak
valóban Ond vezérig tekint-e vissza famíliája. Egy bizonyos: ez a vékony dongájú,
beteges legényke világéletében - nem tekintve néhány rövidebb időszakot - hasonlóan
nehéz, már-már nyomorúságos körülmények közt élt, állandó pénzgondoktól gyötörve,
mint nyugatos "kollégája".
Rokon vonásaikat a kései "utód" előszeretettel hangsúlyozta is, elsősorban közös
szenvedélyeik: a jó bor és a szerelem feltétlen tiszteletében és nem túl mértékletes
"fogyasztásában"… pedig Csokonainak
nem volt akkora sikere a fehér népnél; vagy ha éppen lett is volna, csak bonyodalmat
hozott a szegény poéta fejére.
A Darabos utca e kicsiny, szűk kertecskés háza mindenesetre emlékezetes helynek
bizonyul költőnk életében: itt jött a világra "vérben és mocsokban"; itt ismerkedik
meg első Múzsájával, a szomszédék Rozi lányával, akit azonban igen fiatalon
elvisz a kór; innen láthat rá a Kollégiumra is, ahol első sikereit aratja Cimbalom
(ahogy itt nevezték verselő kedve miatt), s ahol élte legnagyobb és legkönyörtelenebb
kudarcát éri meg, a kicsapatást; de ne feledkezzünk meg arról sem, hogy élete
végén tüdőbajának elhatalmasodásában is nagy szerepet játszott a ház, ami a
debreceni tűzvész martalékává válva nincstelenségbe taszította a költőt és édesanyját.
227 évvel ezelőtt azonban még mit sem sejthetett e hányatott sorsról az a vézna
kis gyermek, aki először harsogta a világba "jajjait" a korhadt gerendás ház
falai közt.
November 18.
Zrínyi Miklós halála (1664)
 |
Ősi dalmáciai család sarja, nevén dicsfény és átok ül. A család Zrín,
egykor nyert birtokuk után kapta a nevét, ami hosszú időkre összefonódott
a magyar történelem legzivatarosabb századaival. Tragikus sorsokban nincs is hiány a Zrínyi családban: a dédapa, a Szigeti veszedelem hőse és mártírja volt; költőnk öccsét, Zrínyi Pétert Bécsújhelyen végzik ki Habsburg-ellenes összeesküvés szervezésének vádjával; Péter lánya pedig nem más lesz, mit Zrínyi ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja… Ezek után talán nem kell csodálkoznunk azon, hogy az udvar kiemelt figyelmet szentel ennek a meglehetősen eleven és renitens családnak - a neves família pedig nem cáfol rá hírére. Az ifjabb Miklós nemcsak az irodalomtörténet, de a történelem lapjaira beírja nevét: dicsőséges téli hadjáratát egész Európában elismeréssel szemlélik, hiszen ha csak időlegesen is, de sikerült megfékeznie a törökök Nyugat felé törését. |
Európa fellélegzett, ellenben Zrínyi homlokán megszaporodtak a
barázdák: a katolikus neveltetésű Miklósnak rá kell ugyanis döbbennie, hogy
a pogány veszedelemtől sokkal aggasztóbb a hithű Habsburg udvar hatalma. A szégyenletes
és megalázó vasvári béke mindenképpen erről győzi meg őt. Zrínyi hát újabb szövetségest
keres, szeme előtt az autonóm magyar királyság vágyképével - feje felett pedig
Demoklész kardjával.
A francia követtel folytatott titkos tárgyalások "szüneteiben" a vadászat nyújt
némi felszabadulást. Családi birtokuk, a Csáktornyával határos vadaktól neszező
kursaneci erdő pedig tökéletes menedék űzött lelkének. Úgy tűnik azonban, hogy
veszélyeket is rejt az erdő, s többek szerint nemcsak vérszomjas vadakat… tragikus
vadászbalesetben egy sebesült vadkan lesz gyilkosa, a balesetnek azonban nincsenek
szemtanúi.
Gyászba borult az ország: az ájtatos imák közé azonban diszharmonikus, elégedetlen
hangok vegyülnek. Azt rebesgetik, hogy az a bizonyos "vaddisznó" nem lehetetlen,
az udvar "vadas kertjébenl" nevelkedett.
Akárhogy is volt: 1664 bús novemberi napján zseniális stratéga és költő hagyta
el kénytelen- kelletlen az élők sorát… néhány év azonban és család újabb sarja
válik a magyar szabadság elkötelezett hívévé, s Bécs elszánt vetélytársává,
a császár álmának megkeserítőjévé.
November 19.
Vörösmarty Mihály halála(1855)
| Hosszú szenvedés után Füreden válik meg az élettől alig két héttel 55.
születésnapja előtt. Temetésére több ezres tömeg gyűlik össze Pest-Budán,
a gyász áhítatos csendje a Bach-korszak legborzongatóbb csendje: ezrek néma
tüntetése. Szinte megelevenedni tűnnek költőnk Előszó c. versének szavai:
"Most tél van és csend és hó és halál". Keserédes élet volt az övé: fájdalmas szerelmekkel, a beteljesülés után epedő vággyal és csalódástól való örök félelemmel kísérve; szivárványként ível pályája, hiszen 25 éves korától elismert költő, s eme tisztelet nem szűnik haláláig és azon túl sem. Alkot mind a három műnemben, a romantika esztétikai "elveinek" megfelelően kevert műfajokban. Gyengéd-érzékeny alkata és a humánumba vetett hite a magyar romantika nemzeti keretei felé emeli, egyetemes, világirodalmi teljesítménnyé növelve munkásságát. Halálában olyanok méltatják majd vonzó egyéniségét, mint a kiváló kritikus, Gyulai Pál, s elárvult családja mellett támaszként maga Deák Ferenc áll, aki a hatósági tiltás ellenére segélyt gyűjt Laurának és a két gyermeknek. 145 éve vett utolsó búcsút az örök színpadtól, s távozott örökre Vörösmarty Mihály. |
 |
November 22.
Ady Endre születésnapja (1877)
|
Jegesedő földúton döcög a kocsi. A távolban lassan feltünedeznek a kis
falu három templomának tornyai. Türelmesek itt az emberek... nem úgy mint
a "daloló
Páris" és a zúgó Pest népe. Rohan a világ, szűkül a tér. Az előbb
még távoli házak most feltornyosulnak az érkező előtt. Jégszilánkok harsannak
az úriasan csikorgó léptek alatt, pirospozsgás anyókák, melegmosolyú asszonyok
kínálják buktájukat, nedves orrocskák tolakodnak kíváncsian elő: Érmindszent
így köszönti "tékozló" fiát. |
Zsindelyes, "mélyen ülő" parasztház áll az udvar végén. Szűk ablakok és termetes gerendák szabdalta tér - a család tagjai mégis otthonosan mozogtak ebben a közegben. Bensőséges melegség fogadja a zarándokot, mintha a skanzenek kihalt, ám de letűnt életek illatától, hangjaitól átitatott világában járnánk. Némán is beszédes tárgyak emlékeznek köröttünk. Vitrin csillan, alatta sárguló lapokra vonja tekintetünk. Katonásan dőlt betűkkel áll rajta: "Apja neve: Ady Lőrinc; dátum: 1877. november 22.; fiú gyermek; neve: Endre".
Érmindszent, 2000. november 22., szerda - Ady Endre 123. születésnapja
November 26.
Babits Mihály születésnapja (1883)
 |
"Szekszárdon születtem, / színésznőt szerettem." - Babits
alliterációja Karinthy Így írtok ti c. kötete kapcsán híresült el, ugyanis
a neves humorista nem átallotta azt írni Babitsról (Karinthy verziójában
Babits Bihályról), hogy édesanyja azért volt kénytelen elutazni Szekszárdra
fia születése előtt, hogy később a költőcsemete egyszer "elsüthesse" ezt
a sort. A klasszikus esztétika valóban nem sok kivetnivalót találhat költőnk műveiben, így életében sem: tökéletesen megfelelnek a "nemes egyszerűség és nyugodt nagyság" winckelmanni elvének. Babits precizitása és kompozíciós zsenije szinte példanélküli a nyugatosok sorában. Bár előfordul az is, hogy egyéniségének szenvedélyesebb, vérmesebb és féktelenebb oldala mutatkozik meg szemünk előtt, kissé szétfeszítve a műgonddal tisztogatott versek kereteit. Babits mégis mindig megőrzi eleganciáját és őszinte, szokatlan szavainak erejét. Hatalmas utat jár majd be: úgy lelki, mint szellemi ösvényeken. Eljut a "dióbél-lét" zárt világától Jónás komikumában is fájdalmas és méltóságteljes univerzumába; megismeri az élet antikos szépségét, hogy aztán emelt fővel meg is tudjon válni tőle, mikor a halálos betegség félreismerhetelen tünetei jelentkeznek testén. Őt köszönti hát a mai nap, századunk magyar irodalmának eme feledhetetlen vándorát. |
